Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

106 céljaira visszaszerezze „azon belsü ár melletl a nelalántán reája leendő reparállók vlsszafizelése utónA csanádi püspöknek nem is voll kifogása a városháza új helye ellen, csupán azl kölölle ki. hogy „az azon fundusokon lévő házak lulajdonosainak sérelem ne okozlasson, sem pedig a netalán azok megszerzésére kívántató tetemesebb költségek által Jobbágyaim terheltessenek." így költözik át az új városháza a Maros partjáról egy rozoga épületből a mai főtérre. Nem kis áldozattal járt ez új székház megteremtése, de a városi tanács elérte célját, a rohamosan fejlődő város igazgatásának nehéz munkáját az új épületből könnyebben végezhette. A régi városháza helyét 1832-ben a mellette levő telekkel együtt Giba Antal földmérő 3 egyenlő részre osztotta Szirbik Miklós prédikátor, Kováts Mihály és Kováts István közölt. 107 Ellenzéki panaszok. A város társadalma származás és vallás, foglalkozási ágak és érdekkörök szerint nagyon szétkülönült, más és més célok vezették a bennlakó nemességet, a sessiós gazdát, a föld és házhely után áhítozó szegény népet, a jövevényt és bennszülöttet ; a földműveléssel is foglalkozó iparosságot, a beköltöző ruténeket, a görög, örmény és zsidó kereskedőket. Mégis igen hamar megszűntek a súrlódási felületek, mindegyik fél biztosítván magának a súlyának és számarányának megfelelő képviseletet a politikai és társadalmi életben. Nem társadalmi ellentétek okozták tehát, ha néha fölborult a béke. hanem a nép veleszületett elégedetlensége és bizalmatlansága, amelyet az ellenzék vezérei ügyesen ki tudtak használni a városi tanács ellen vezetett politikájukban. Az ellenzék ve108 zetői bizonyos népszerűséggel rendelkező, hivatalból kimaradt vagy képzelt sérelem miatt duzzogó egyének, akik éles kritika tárgyává téve a tanács működését, kedvüket lelték abban, ha a régi tisztviselőket tisztújításkor hivatalukból kibuktatták, hogy aztán rövid idő múlva az általuk beválasztottakkal ugyanígy járjanak el. Alábbiakban egy tipikus példáját mutatjuk be az ellenzéki szervezkedésnek, amely a XVIII. század folyamán több mint egy évtizeden ét érezteti hatalmát a hatalom birtokosaival és érdekesen állítja elénk a város belső életét. Az ellenzék évenként a szokásos novemberi tisztújítás alkalmával vádat emelt a régi tisztviselők ellen, hogy ezáltal újbóli megválasztásukat megakadályozza. Az ilyen felszólalásoknak azonban nem volt nagy jelentősége, a többség ok nélkül nem ejtette el a mér bevált elöljárókat, akik a földesúr bizalmát is élvezték. 109 Ezért 1783-ban az elégedetlenek nevében Fürge Ferenc és Kocsis Gergely 11 térsukkal egyenesen a földesúrhoz fordulnak és az elöljárók ellen emelt panaszaikat 10 pontban foglalják össze. E pontok nagy része a szegény nép azon sérelmeit teszi szóvá, amelyek a későbbi panaszos beadványokban is megismétlődnek. 1. Első véd az, hogy az elöljárók mindenben csak a saját hasznukat nézik, amint ez az idén a réten levő fű lekaszálásánál is kitűnt. 2. A terhek megállapításénál nincsenek tekintettel a vagyoni helyzetre, a szegény fertályos gazdára ugyanannyi adót rónak, mint a 3 vagy négy sessiós gazdára. Ez a gazdagok támogatása a szegénység rováséra. 3—4. Az elöljárók a nagyobb és súlyosabb terhek alól magukat önkényesen felszabadítják. A fő- és mésodbíró, perceptor, borbíró, kisbírék, hadnagyok a porció, taxa és más dézsma alól magukat a sze31