Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

94 A borbíró. porció- és laxaszedőnek 40—40 ft. fizetése van. A többi alkalmazott fizetéséről ez időből nincsenek adataink. A Reizner óltal közölt kimutatás az 1805. évi illetményeket tartalmazza, amelyből kitűnik, hogy az alkalmazottak fizetése fokozatosan emelkedett, összehasonlítva a két kimutatás adatait, azt látjuk, hogy aránylag az állandó napi elfoglaltságot kivánó állások illetményei a legmagasabbak és az emelkedés is ezeknél mutatkozik. 1805-ben a jegyzők már fűteni való szalmát, 1 hízott sertést, 50 font faggyúi, 180 font sót, 6 öl fát és 4-4 köböl búzát és árpát kapnak. Ugyanakkor az állandóan igénybevett porció és taxaszedő fizetése aránylag a legmagasabb, 90 ft. Egyébként nem mondhatjuk magasnak a tisztviselők 50, 100, 150 ft. évi fizetését. Bizonyos, hogyha nem is csupán nobile officiumnak (megtiszteltetésnek) tekintették a tanács vezető állásait, mégis inkább az állás dekóruma vonzotta 95 az amúgy is jómódú gazdákat, mint a vele járó jövedelem Volt azonban a tanács tagjainak a felsorolt készpénzbeli fizetésükön kívül bizonyos pótlékuk, hogy úgy mondjam, reprezentációs költségük, amelyet természetben élveztek a várostól. Nagyobb elfoglaltságok idején, midőn az ebéd és vacsoraidőt is fel kellett áldozniok, jogukban volt a város vendéglátását igénybe venni. Ilyenkor külön főzettek a tanács számára, az 1809. évi városi leltárban az ilyen alkalmakra szükséges evőeszközöket is megtaláljuk. A főzésről külön tanácsi határozat intézkedett, az 1805ikt kimutatásban már az állandó alkalmazottak között szerepel a város gazdaasszonya évi 22 Rh. ft fizetéssel. E természetbeni ellátás mibenlétét feltünteti az alábbi néhány szemelvény, amelyet az 1795. évi kimutatásból közlünk. Április 18-án lakomát adott a város a tatai gyapjúvevők tiszteletére, «melyen a tanács tagjai is jelen vol96 tak. Az ebédhez 2 kenyerei, száraz halat, nyers halat, túrós tésztát és fokhagymát vásároltak, a költségek 4 ft. 22 kr.-t tettek ki. A bort a város a sajátjából adta. Május 22. Pénteki napon kimentek a bírák és esküdt uraimék a réteket vizsgálni. Az úlra magukkal vittek 2 kenyeret, 1 sajtot, 2 font szalonnát és 6 kr. óra hagymát. A földeken nagyon elfáradtak, ezért bíró uram vacsorát parancsolt, amely & ft. 57 kr.-ba került. Vettek egy kenyeret, 2 tyúkot, (30 kr.), pápista részre halat (30 kr.), ecetet, fokhagymát, 1 ilce vajat, 6 ilce lisztet, tojást, borsot, séfrént, rizskését, sót, salátát, — „túróstésztára ment" 10 kr. Június 12-én, pénteki napon hasonló vacsorát készíttetett bíró uram a kaszások és gyűjtőknél levő esküdt uraiméknak. Június 24-én Szt. István vásárkor kimentek Igásba kaszáltatni, az ebédet tarisznyában vitték magukkal, vacsorát itthon főzettek. 97 Július 17-22. Comissio volt a Marosnál, vettünk 3 fl. ára ételt. Október 12. Bíró uram ebédet készíttetett deputatus uraiméknak. Vettünk kenyeret, szalonnát, egy pár tyúkot, rizskését, sertéspecsenyét, káposztát. bort, sót és séfrént. Ilyen lakomák az év folyamán többször előfordultak, különösen hivatalos személyek fogadásánál és idegen kereskedők megvendégelésénél tett ki magáért a város. A bírák és esküdtek a felsoroltakon kívül más hivatalos elfoglaltságuk alkalmával is, összeíráskor, vásárkor és az úriszék ülései idején igénybe vették a város vendégszeretetét. A város XVIII. századi elöljáróságának teljes névsorét a levéltár többszöri elpusztulása és régi akták indokolatlan kiselejtezése miatt nem állíthatjuk össze, Más levéltárak adatai csak egy-két névvel szolgálnak a névsorhoz, mert az volt a szokás, hogy minden hivatalos iratot a tanács nevében a nótáriusok állítottak 28