Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

46 még nem vesznek tudomást a zöldséglermrazlésről. A város szolgáltatásait pénzben, gabonában, borjú, bárány, aprójószágban, vajban és makói borban szabják meg. Ilyen tartalmúak az 1741. és 1780-ik évben kelt szerződések. Kezdetben a kipusztult szőlők helyén a hagyma még nem dominál a többi vetemények fölött. A megye területén lakó örmények, görögök és a mindenfélével üzérkedő zsidóság, nem tartják jövedelmező foglalkozásnak a hagymakereskedést Az ország gyér lakosságának nincsenek ilyen szükségletei, a hagyma iránt nagyobb kereslet először II. József török háborújában mutatkozik. Erre vall a Dr Marion György által közölt Vajda István-féle adat, amely szerint a hadsereg száméra 1788-ban 60 ezer fej vörös és ugyanannyi fokhagymát kövelelnek. (L. Dr. Márton Gy„ A makói hagyma termesztése 18. 1.) A hagyma iránti kereslet még nagyobb arányt ölt a napoleoni és az azokat 47J<övelő háborúkban, a termelők egyre nagyobb hasznot kezdenek húzni belőle, aminek természetes következménye, hogy a veteményes kertekben a vörös és fokhagyma lassanként kiszorilja a többi zöldféléket, amelyeket ezentúl csak saját szükségletükre termelnek. A XVIII. század nyolcvanas éveitől kezdve évről évre fogy Makón a megművelt szőlők száma és növekedik a veteményes kerteké. Nem lesz érdektelen azt sem megjegyezni, hogy a makói határban ma is kihajt a vadszőlő sok olyan földön, amelyről a tulajdonos maga sem tudja, hogy valaha szőlőt termeltek volna benne. Mihelyt bevonul a makói kocsmákba az idegen bor és fogyni kezdenek a város körül a szőlővel beültetett területek, a lakosság áttér a jövedelmezőbb hagymatermelésre, az elvesztett borpiac helyett új piacot találván magának a szomszédos városokban és a hadseregnél. 48 E megváltozott helyzet jut kifejezésreaz 1805. s méginkább az 1821-iki váltságsze.rződésben. Ez utóbbinak 8 p.-ja szerint Girizdesen, valamint Ardics és Szt. Lőrinc mellett levő kukorica, kender és más veteményes földek termése is dézsmaszedés alá esik. Ugyané szerződés 12. ponlja szerint: Tilos a szőlő, kukorica, kender és veteményes földek engedelem nélkül való nagyítása. Meg keit jegyeznünk, hogy a veteményes földek alatt mindig a hagymaföldek is értendők. Kétségtelen következménye volt a szerződés e két pontja a püspöki uradalom gazdatisztjei azon jelentésének. hogy sokan nem akarják az elpusztult szőlőket újból beültetni. Ügy látszik, oly jövedelmezőnek mutatkozott a veleménytermelés, hogy helyette gabonában is hajlandók adózni. Hogy nem jó szemmel nézi az uradalom a gazdák ezen eljárását, kitűnik Kőszeghy Ferenc uradalmi prefektusnak 1818. július 11-én a Tiszti 49 székhez intézett jelentéséből. Elmondja benne, hogy az ó-kékási gazdák már 3 évvel ezelőtt kérték, hogy a rossz termés miatt a dézsmát szőlő helyett árpában fizethessék. Néhányan újból beüllették szőlőjüket és most ismét jó termésük van. Sokan azonban szőlőjükből veteményes kertet csináltak. Javasolja, hogy az ilyen gazdákra rójják ki a veleménydézsmét. Erre ugyan a szerződés értelmében nem volt törvényes alap, de amint láttuk, az 1821-iki szerződés 8. és 11. p.-ja már gondoskodik róla. De nemcsak az uradalom, hanem a városi tanács sem nézte jó szemmel a szőlőtermelés elhanyagolásét. A XVIII. század utolsó évtizedeiben mór több makói gazdának van nagy veteményese. így Szt. Lőrinczen Csorba Ferencnek, Galamb Józsefnek és Kardos Jánosnak. Ahhoz még egyszer-másszor hozzájárul a tanács, hogy puszta területeket káposztás földnek, vagy más veteményes kertnek kiosszanak, de a szőlőföldek ve16