Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

30 nagy számban találhatók kereskedelmi ügyleteikből származó peres irataik. E beadványokon magukat egyszerűen „makai zsidó"-nak írják alá, csak a legritkábban fordul elő az „izraelita" elnevezés. Igen sokon csak héberül tudják aláirni nevüket, az iratok kőzt sok a német nyelvű. Sokáig csak egy nevet használnak, csak II. József ismert rendeletének Csanádvármegyében való Végrehajtása óla követelték meg a hatóságok mindkét nevük bejelentését. A periratokban található •érdekes gazdaságtörténeti adatokra más helyen fogok rámutatni. 31 SzenigyGrgyi Mihály prefektus intelmei a makói néphez. Ismeretes, hogy Makó népe a csanádi püspök földesúri hatósága alá tartozott. E viszony módot adott a földesúrnak a város ügyeibe való beavatkozásra, ami meg is történt különösen olyankor, amidőn az uradalmi jószágkormányzó erőskezű ember volt, a város vezetősége pedig nem tudott kellő erélyt kifejteni érdekeivel szemben. Sok alkalom nyilt a beavatkozásra a tanács és az uradalom hatáskörének rendezetlensége miatt is, mert Makó a töröktől való felszabadulás után évtizedek múlva is a várossá alakulás kezdő stádiumában volt, a kormányzat egyes szervei csak fokozatosan fejlődtek ki. Ilyen erőskezű ember volt Szentgyörgyi Mihály uradalmi prefektus, aki magát a püspök helyett nemcsak az uradalom, hanem a város kor32 ményzójának is tartolta és akaratát minden körülmények kőzt keresztülvitte. A város bírái csak végrehajtót voltak parancsainak, ő rendelkezett a lakossággal s ha kellett megfenyítette még az elöljárókat is. Fenmaradt néhány parancsa az 1780— 1790-es évekből, amelyek rávilágítnak az uradalom és a város népe közti helyzetre és őt mint a rend, fegyelem és közbiztonság erőskezű őrét állítják elénk. A lakossággal nemcsak a hatóság, hanem saját emberei útján is érintkezett és parancsait a templomok előtt kidoboltatta, vagy házról-házra köröztette. Makó népe jobbágyi kötelességeinek teljesítésében gyakran szorult buzdításra. Sok a panasz, hogy az uraság emberei előtt az ajtókat bezárják, elbújnak vagy pedig cselédestül „a szállásra, szőlőbe, kertbe, rétre veszik magukat", ha pedig otthon vannak, az uraság tisztjeivel és szolgáival szembeállnak „azokat gonoszul megtámadják, becstelenítik, káromolják ..." és egyál33 telában úgy tesznek, mintha semmi szolgáltatással sem tartoznának. Hogy ilyesmi a jövőben elő ne forduljon, szigorúan meghagyja mindenkinek, hogy adóját késedelem nélkül beszolgáltassa és ha munkára szólítják, a kiiűzött helyen és időben pontosan megjelenjék. Az engedetlenkedő először büntetést kap, másodszor pedig .a jó és érdemes városi lakosoknak számából ki fog rekesztetni," azaz házát és földjét elveszti. Parancsai kiterjedtek a ház körüli rend fenntartáséra, kútak építésére, a betegséget terjesztő gödrök betömésére és az idegenek ellenőrzésére. Gondja volt arra, hogy oda nem való elemek be ne férkőzzenek a városba és a külső szállásokra. Makó népe szabadon rendelkezett birtokával, csupán azt kötötte ki a földesúr, hogy „házát, telekjét, szántó- és kaszálóíöldjét, veteményes kertjét, szállását, szőlejét" csak az ő beleegyezésével adhassa el bárki. A vevő és eladó a 12