Eperjesy Kálmán: Írások a régi Makóról. A Makói Múzeum Füzetei 36. (Makó, 1984)

Írások a régi Makóról (Eperjesy Kálmán)

IRiiésük Allel istentelen meslerségiik fl/.ésében megakadályoztatnak. Ezért szolgáltatjuk Idejére vérmegyei adójuk és minden terhük elengedletik, sőt ha az utcai vagy pusztai kapitány lűz éllal kért vallana és az nem a maga vagy csHédje gondatlanságából történt. annak egész kárát az ő fáradozásainak hasznát vevő község fordítsa vissza ..." Később a rendőrségi szervezetben, az utca- és pusztakapitányi hatáskörben és elnevezésben történtek bizonyos módosulások, de főbb pontjaiban a tervezet rendelkezései érvényben maradtak. Az első utcakapilányok közül Szilágyi János. Réti György és Szakács István nevét ismerjük. akik a szokásos kedvezményeken kivül évi 25 f. fizelrsl kaplak. Igy próbálta meg a régi elöljáróság a szegénylegényektől a vidékét megtisztítani. Ha történt is valami javulás a közbiztonságban, nem csodálható. hogy megfelelő feg> veres erő hijján a rendelkezések egy része pa19 piron maradt és a rákosi. igási, dáli, iőmpÖBi és rejtekgödöri csárdák vidékén tovább is virágzott a betyárélet s az elkövetett atrocitások sok «ondot okoztak a város bíráinak és a megyei törvényszéknek. 20 A zsidóság múltjából. A makói zsidóság életéről csak egv'két sorban emlékeznek meg a város történetéről szóló feldolgozások, beköltözésükről és elhelyezkedésük közelebbi körülményeiről azonban nem tartalmaznak adatokat. Szirbik Miklós is megjegyzi, hogy „e zsidók dolgában magoktól semmit ki nem tanulhattam, több izbeli mind személyes, mind mások által való tudakozódásaim mindig felelet nélkül maradtak". Alábbiakban rámutatunk néhány ismeretlen adatra, amelyek a zsidóság itteni életét közelebbről megvilágítják. Beköltözésük kétségtelenül egybeesik a város fejlődésével és a vármegyének a felszabadulás után való benépesülésével. Az 1720 as, sőt még az 1735. évi összeírás sem talál Csanád vármegyében zsidókat. Nincs szó róluk a város és a földesúr közt 21 1741-ben létrejött első vállságszerződésben sem. Mária Terézia második háborújától kezdve már itt vannak és részt vesznek a föllendülésnek induló kereskedelemben. Makó 1753-iki térképén, amely a. katholikus. református és orosz templomot feltűnteti, nem találjuk nyomát zsinagógájuknak, tehát beköltözésük is csak ez év után történhetett. Az 1780-iki váltságazerződésben a csanádi püspök fenntartja magának a jogot a zsidósággal való viszony szabályozósára. Az 1786-ban kiadott Korabinszky-féle geográfiai szótár nem tud ugyan még a makói zsinagógáról, de 1791-ből van rá adatunk, hogy a hitközség a templomát meg akarja újíttatni. Ez időben még Makón is a görög kereskedők vitték a főszerepet, a zsidóknak Buda kivételével más városokban sem voltak nyilt üzleteik. Befogadásuk főakadálya az volt, hogy élelmességüktől féllelték a többi kereskedők exisztenciáját. Lehetséges, hogy Stanislavich püspök engedle