Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 35. (Makó, 1984)

Kiállításról kiállításra

a klasszikus olasz bel canto találkozik benne az alföldiek érzékletes realizmusával... Sorsa a progresszív magyar művészé, képzettsége a legjobb magyar hagyományok szerint való, s épp ezért az is állítható, hogy korlátlan kolorizmusa, délies temperamentuma megfér képzőművészetünk nemzeti sajátosságaival. Festményeit korunk legmegbízhatóbb műtörténeti eredményei között tartja számon. Makón otthon van. A makói művelődéstörténet egyik nagy és különleges figurája"

11

9. A makói kiállítás anyaga néhány alkotással bővülve került bemutatásra Hódmezővásárhelyen, a Tornyai János Múzeumban. A kiállítást dr. Dömötör János, a múzeum igazgatója nyitotta meg. Emlékezett a művész vásárhelyi kapcsolataira, az ott eltöltött évekre. Piktúráját értékelve a következőket mondotta: „Ha egyetlen szót kellene mondanom Vén Emil művészetének jellemzésére, azt mondanám: „szív". Igen, az érző, eleven, meleg szeretetet, örömet, derűt, szépséget magában hordozó szívét érezzük ezekben a festményekben. Távol áll tőle minden, ami rút, beteges, torz. A szépséget keresi tájban, emberben, virágban, tárgyak együttesében. Ez a szépség legerősebben a színek útján szól hozzá, és művei által hozzánk. Vérbeli kolorista. Áradó bőségben, tüzesen, élénk dinamizmussal hatnak színei. A térélmény ugyan másodlagos számára, de sohasem válnak a színek öncélúvá festményein. Kivétel nélkül konkrét tartalmi-formai mondanivalót szolgálnak"

12

0. Említette megnyitójában, hogy amikor a XX. Vásárhelyi Őszi Tárlatot megtekintette a vallaurisi delegáció, a tárlatvezetéskor Vén Emil képeihez érve azt a kifejezést használta, hogy »az idős mester«. A vallaurisi galéria igazgatónője pedig a művész Moulin Rouge című művét szemlélve megjegyezte: „Pedig mennyivel fiatalabb, mint a szomszédai"

12

1. A makói és vásárhelyi kiállításon nagyszámú portréval (Einstein, József Attila, Hölgy virággal, Magdaléna, Zsuzsi, Lili, Vörös hajú nő, Kendős Éva, Kati, Sebestyén Albert, Kesztner Zoltán) és csendéletekkel (Csendélet pipával, Palackok, Kerámiák, Csendélet), szőnyeg- és üvegtervekkel, filctollrajzokkal szerepelt. A művész évekig részt vett a makói Marosmenti Művésztelepen. Makó Város Tanácsa 1970-ben elevenítette fel a Rudnay-művésztelep hagyományait, létrehozta a Marosmenti Művésztelepet. A művésztelep célja az volt, hogy ismét bekapcsolja Makó városát az ország művészeti vérkeringésébe. Az 1973-as művésztelepen látogatást tett a művész, 1974-ben pedig a művésztelep egész idejére leköltözött Makóra. Az ünnepélyes megnyitón megemlékezett a régi művésztelepről. Kiállításról kiállításra A hetvenes évek második felében a kiállítások sorban követik egymást. 1975-ben Bécsben mutatkozott be az Österreichisches Kulturzentrumban nagy sikerrel, s Olaszországba is hívták. 1976-ban ismét önálló kiállítás következett itthon a Képcsarnok Mednyánszkytermében

12

2. A Magyar Nemzet kritikusa így üdvözölte a kiállítást: „Ritkamód kiegyensúlyozott világba lép az érkező, bármelyik képnél kezdi is el sétáját. Pedig a művek megfestése, a kemény festőszerszámmal felrakott négyzetcentiméteres, izzóáttűnő tiszta festékfoltok éppenséggel nem igyekeznek kiegyensúlyozottak lenni. És mégis, valami halkan beszélő, ám éppen nem súlytalan szavú bölcsességgel beszélnek Vén Emil képei. Derűjük izgalmukon is áttűnik, mintha örömet akarnának 11

9 Uo. 12

0 Vén Emil kiállítása Vásárhelyen, Dr. Dömötör Jánosnak a tárlat megnyitásán elmondott beszéde. Csongrád megyei Hírlap, 1974. jan. 31. (A kiállítás 1974. január 20-án nyílt meg.) 12

1 Uo. 12

2 1976. március 11-től 25-ig. 26