Laczó Katalin: Vén Emil élete és művészete. A Makói Múzeum Füzetei 35. (Makó, 1984)
A makói korszak
megfogni, megörökíteni az a fiatal tehetség, akinek száznál több képe kerül most városunkban kiállításra; aki körülbelül tíz hónap óta dolgozik közöttünk szorgalmasan, művészi lázzal, az örök szépbe vetett hittel, aki fürkésző szemmel, érzésteli szívvel nézett itt körül... Nézte az alföldi kék és néha borús eget, a fák, a pázsit zöldjét, az őszi táj színdús panorámáját, a fák ágainak bozontos, össze-vissza rajzát... Iránya neoklasszikusnak volna nevezhető. Mesterei, kiknek munkái hatással voltak reá Rudnayn kívül, talán a leginkább spanyolok: Velazquez, Goya és Zuolaga. De ez a hatás minimális, inkább csak úgy rémlik azok előtt, akik ezeket a mestereket is ismerik" 3 3. Kiemelte tájképeit és karakterisztikus, színpompás portréit. „Változatos és sokrétű művész, kinek fejlődését, haladását érdemes figyelemmel kísérni, mert sokat várunk és remélünk tőle". 3 4 A Marosvidék április 10-én hozott részletesebb cikket a kiállításról. A cikkíró nagy elismeréssel szólt a művészről, aki „sokat tanult...temperamentumos festő, aki szívvel-lélekkel űzi művészetét, kergeti az esztétikai szépet és a vonalak és színek harmóniáját... akiállító művész érti a mesterségét, mert a kiállított képek művésziek és szépek." 3 5 A művész ma is őriz egy képet a tárcájában az 1927-es kiállításról. Többek között Espersit, Barcsay és ő van rajta. A kiállításon eladott képeiből annyi pénzhez jutott, hogy olaszországi tanulmányútra mehetett. Közben Hervay alispán segítségével makói illetékességet és útlevelet is kapott. Espersit János e szavakkal búcsúztatta: „Nekiindul a művészek mártír életének, akiknek sorsa, hogy az emberi érzések minden skáláján keresztül menjenek, s mindig a saját tüzüket, a saját idegeiket emésszék és kétkedéssel, kínnal, gyötrődéssel teremtsenek. Ebből a vergődésből, gyötrődésből, kínlódásból azonban az egész emberiségnek van haszna" 3 6. Az 1927-es kiállítás — mely az első önálló kiállítása volt — örökszép emléke a művésznek. Budapest után ma is második „hazájának" hívja Makót. „Nagyon megszerettem ezt a várost, mert a makói asztaltársaság tagjai — akik a Koronában gyűltek össze — igen kulturáltak voltak" 3 7. Legszívesebben Espersitre, dr. Fried Árminra, dr. Könyves Kolonits Józsefre, Kesztner Zoltánra emlékezik. Juhász Gyulával a korábbi barátság folytatódott, s amikor Juhász Makóra ment vendégségbe, egy szobában laktak Espersitnél. Ma is Őrzi a költő dedikált, „Testamentom" című kötetét 3 8. Vén Emiliomnak nagy szeretettel Juhász Gyula 1929 Az emberek mellett a Makó környéki táj is a festő szívébe lopta magát. Megszerette ezt a várost, a Maros-partot, amely a tengerpart élményét ébresztette benne. Ma is szívesen emlékezik a Maros-partra, amelynek fái Paál László képeire emlékeztetik. Makón szerette meg a tulipános ládákat, a butéliákat, kulacsokat, amelyek ma is ott vannak a szobájában és sokféle formában jelennek meg képein. 3 3 Espersit János bevezetője az 1927-es kiállítás katalógusában. A katalógusban reprodukálva ; Önarckép virággal, Vakok, Legszebb tájképeim, Akt, Menekülők, Hivő nő című alkotásai. 3 4 Uo. 3 5 Marosvidék, 1927. ápr. 10. 3 6 Espersit János bevezetője. 3 7 Beszélgetés Vén Emillel. 3 8 1925. Címlap: Cs. Sebestyén Károly. 12
