Tóth Ferenc: Farkas Imre munkásmozgalmi tevékenysége dokumentumok tükrében. A Makói Múzeum Füzetei 34. (Makó, 1983)

sokon. Ezúttal a kormánypárti jelölttel szemben alul maradt. Az ellenforradalmi rendszer erőivel harcban álló két ellenzéki párt, az SZDP és a Kossuth-párt a 20-as évek végétől egyre jobban közeledett egymáshoz. 1928-ban a május 1 -ét is közösen ünnepelték meg. A harmincas években csatlakozott hozzájuk a kisgazdapárt is. A szövetségre lépett ellenzéki pártok — Várospolitikai Szemle címmel — közös lapot is adtak ki és többször szerveztek együttes akciót. Farkas Imre egyik szervezője volt ennek az egységfrontba tömörülésnek. Farkas Imre a baloldali szociáldemokratákhoz tartozott, ezért — mint nem kívánatos személyt — 1944 tavaszán a Zemplén megyei Ricsére internálják, ahonnan 1944. szeptember 1-én szabadul. A felszabadulás napjától az új világ megteremtésén fáradozik. Tagja lesz a polgári városparancsnokság tanácsadó bizottságának. Szeptember 27-én az ügyosztályok mellé munkásokat osztanak be, a szellemi irányítás Farkas Imre, Dragon János, Dr. Könyves Kolonics József és Diós István kezébe kerül. 1944. október 17-én a legálisan megalakuló kommunista pártnak egyik alapító tagja. A megye községeiben fáradhatatlanul szervezi a kommunista pártszervezetek kiépítését. A megyei közigazgatást ellenőrző és irányító ötös bizottságnak valamint az 1945. január 6-án megalakult megyei Nemzeti Bizottságnak elnöke. 1946—47-ben nemzetgyűlési képviselő. 1948. március 15-ével a Népjóléti Minisztérium a megye szociális felügyelőjének nevezi ki. Egyéniségéhez ez a feladatkör nagyon megfelelt, végre lehetősége nyílt megvalósítani szociálpolitikai elveit: Óföldeákon szociális otthont szervez, felkarolja a gyermekétkeztetést, napközi otthonokat hoz létre, a kórház zavartalan üzemeltetéséhez társadalmi összefogást szervez. Közben észrevétlenül a mozgalmi élet fősodrából egyre inkább kiszorul. A Nemzeti Bizottsága fordulat éve után már nem érdemi ügyintéző szerv, sőt 1949-ben fel is oszlatják. Csanád megye megszűnésével — 1950. március 17-én — városi szociális titkárrá nevezik ki. A megyei közélet sokoldalú irány ítójából beosztott kistisztviselő lett. A személyi kultusz éveinek túlzó rendelkezéseivel nem értett egyet. Taggyűléseken, tanácsüléseken és baráti beszélgetésekben a szocialista humanizmus szellemében kritikai hangot üt meg, amit egyre nehezebben tudnak az illetékesek tudomásul venni. 1951. január 8-án mint szociális titkár ellen fegyelmit indítanak, mire — tényleges betegségére hivatkozva — lemond állásáról. Fájlalta, hogy önzetlen munkájáért csak 306 forint nyugdíjat érdemelt. Abból éltek, amit felesége, Molnár Rozália varrásból keresett. A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének elismerését még megérte, néhány nappal halála előtt nyugdíját 1200 forintra emelték. Hosszú betegség után 1955. március 13-án távozott el az élők sorából. A régi küzdőtársak nevében Szabó János vett tőle búcsút. Ritkán látott nagy tömeg rótta le a ravatalnál a kegyeletet. A szociális otthon testületileg vonult ki a temetésére. Pár héttel később, április 4-én feleségének az elnöki tanács a Szocialista Munkáért érdemérmet ajándékozta. Farkas Imre csendes, halkszavú személyiség volt, akit megfontoltság, szilárd kommunista meggyőződése, magasfokú olvasottsága, műveltsége, szocialista humanizmusa miatt még az ellenfelei is becsülték. Dr. Tóth Ferenc 5