Tóth Ferenc: A makói parasztgazdaságok ellátottsága 1781- ben. A Makói Múzeum Füzetei 33. (Makó1983)

A MAKÓI PARASZTGAZDASAGOK ELLÁTOTTSÁGA 1781-BEN TÓTH FERENC (Makó, József Attila Múzeum) A történettudomány az úrbéres összeírások alapján ma már választ tud adni a termelőerők és termelési viszonyok alapvető kérdéseiről: az úrbéres föld nagyságáról, milyenségéről, művelési ágak szerinti megoszlásáról; a dézsmalajstromok értékes tanulságul szolgálhatnak a terméseredményekről, a dicalis összeírások az állatállomány mennyiségéről, összetételéről stb. A jobbágyháztartások mikrovilágába mégis inkább a gazdaságtan és a szociológia enged bepillantást. A történeti néprajznak ugyan évtizedek óta szintén igénye az ember és az általa létrehozott tárgyi világnak, az egyes gazdaságok ingóságainak vizsgálata, de tervszerűen ez csak a közelmúltban indult meg. A Néprajzi Múzeum távlati kutatási tervet dolgozott ki a feudalizmuskori jobbágy gazdaságok eszközellátottságának feltárásáról. Az egész országra kiterjedő kutatás bázisforrása — a levéltárakban viszonylag nagy számmal fellelhető — inventáriumok. A hagyatéki leltárak a legkisebb termelési eszköztől a legnagyobbakig tartalmazzák az anyagi kultúra teljes eszköztárát. Általuk hiteles és árnyalt képet nyerhetünk az adott jobbágy gazdaság szintjéről, sőt életmódjáról is. Az inventáriumok sokaságából már általános törvényszerűségek is levonhatók. Különösen hasznos adalékkal szolgálnak a gazdaság állapotáról, a házról, a berendezéséről, a melléképületekről, a táplálkozásról, a viseletről. A vagyonleltárak sajátos csoportját képezik azok a conscriptiok, amelyeket természeti katasztrófák (tűz, árvíz) után — a kár felmérése céljából — a helységek elöljárói állítottak össze. Ilyen természeti csapás volt 1781-ben Makón az a tűzvész, amely a város 1 012 lakóépületéből 50 parasztházat hamvasztott el. A kár tételes felmérése — amelyet Bánffy Péter jegyző két nap alatt végzett el — egyetlen időmetszetben ad hiteles és differenciált képet az elpusztult városrész egyes gazdaságairól. Mivel az összeírás Makó minden huszadik lakóépületére, a házállomány 5%-ára terjed ki: így mint reprezentatív felmérés bizonyos korrekcióval az akkori Makóra is általánosítható. A conscriptio adatait a történeti statisztika módszerével összegeztük. Amint az eddigiekből is kitetszett, vizsgálatainkat egyetlen bázisforrásra alapoztuk, de természetesen a levéltári kutatásokat a tűzvész előtti és utáni évtizedekre is kiterjesztettük, hogy az egyes adatok megítélésében összehasonlítási alapunk és kritikai távlatunk is legyen. A kárt szenvedett 50 családra vonatkozóan mikrokutatásokat is végeztünk, igen hasznosan kiegészítették a bázisforrást a dicális összeírások, a taxa lajstromok, az 1772. és 1782. évi urbárium. Az 1781. ÉVI TŰZVÉSZ MAKÓN A helytartótanácsnak a veszedelmes gyulladások megakadályozására 1774-ben hozott rendelkezését Makón maradéktalanul végrehajtották. Négy strázsát állítottak, akiknek kötelességükké tették, hogy az esti harangozás után a helység utcáit járva 3