Juhász Gyula: Emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 32. (Makó, 1984)

CSÁSZTVAY ISTVÁN JUHÁSZ GYULA PORTRÉJÁHOZ Engedjék meg, hogy egy valóban esetleges, éppenséggel nem irodalomtörténeti momentum felelevenítésével kezdjem mondandóm. Harminchét esztendeje lesz annak, hogy mieló'tt az akkori Csanád vezér gimnázium diákjainak képviseletében, egy néhány tagú, alkalmi delegáció szószólójaként előterjesztettem Kiss Imrének, a város kommunista polgármesterének kérésünket annak „tárgyában": a Lonovits László utca neveztessék el József Attiláról, rövid vita kerekedett. Mármint a szervezkedő' diákok közt. Felvetődött ugyanis, hogy ne azt kérjük-e inkább, ez az utca Juhász Gyula nevét viselje. Hiszen Juhász, a gimnázium tanára hajdan ezen az utcasoron lakott. József Attiláról inkább az egyik nagy teret kellene elnevezni. Végül Lator László, Tari János és a többiek egybehangzó véleménye döntött: a gimnázium melletti utca, itt a város szívében, a fiatalok indulóját éneklő József Attila nevét viselhesse. Ezt kérjük. Hiszen diákegyesületünk is ekkorra már József Attila nevével indult, s amikor ezen a nyáron Makóra érkezett a Győrffy Kollégiumból Liptai Ervin, s kérte, segítsek néki abban, hogy sürgősen találkozhassék dr. Diósszilágyi Sámuellel, Hencz Auréllal és Nagy Istvánnal, s ezután az ő támogatásukkal kezdett hozzá a DMKE épületében a középiskolás kollégium szervezéséhez, úgyszólván természetes volt, hogy ez a kollégium ott, a téren, József Attila nevét tűzi a fényes szellők lobogtatta zászlajára. De hogy József Attila és Juhász Gyula emléke itt, ebben a városban 1946—1947ben, a baloldali ifjúság e sajátos csoportjának körében együtt és egymást indukálva élt, arra elég bizonyíték az is, hogy a József Attila Diákegyesület és a József Attila Népi Kollégium rendezvényein Juhász Gyula és József Attila verseit egyaránt szavaltuk. A kollégiumban, ha jól emlékszem, minden hétfőn volt kollégiumi est politikai, irodalmi, néprajzi, művészeti, szociológiai vitákkal. Hencz Aurél külpolitikai helyzetmagyarázataira, Donáth Antal zenei ismeretterjesztő előadásaira, Németh Ferenc vitákat kiváltó irodalmi és néprajzi, továbbá Döme Mihály irodalomtörténeti eszmefuttatásaira még ma is emlékszem. Napjainkban úgyszólván divat nemzeti identitástudatunk alakulásának kérdéseiről értekezni. Nos, nékünk akkor nemzeti identitásérzésünket, nemzeti sors kérdéseinket talán egy életre meghatározó erővel tudatosította Juhász Gyulának a Szegény katona verse: 5