Juhász Gyula: Emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 32. (Makó, 1984)

JUHÁSZ RÓBERT KÖSZÖNTŐ Makó nagy szülötte, Erdei Ferenc, fogalmazott úgy népfrontfőtitkár korában, hogy mozgalmunknak olyan célokért kell küzdenie, amelyek a legszélesebb rétegek érdekeihez és érdeklődéséhez kapcsolódnak, és tudatuknak, politikai magatartásuknak formálásával szolgálják a nemzeti egység erősítését és egyben a szocializmus felépítését. Az értő tudós lényeglátásával és pontosságával tett különbséget az érdek és az érdeklődés között. Tisztában volt azzal, hogy e két fogalom nem mindig esik egybe, hogy az embereket nem feltétlenül az érdekli, ami egyébként érdekük. Az volt a véleménye, hogy tiszteletben kell tartani az érdeklődést, de mindent el kell követni annak érdekében, hogy az érdeklődésből ki ne maradjanak az igazi érdekek. Azt hiszem, Juhász Gyula olyan értéke a magyar költészetnek, a közéletnek, a jelenünket sok vonatkozásban meghatározó közelmúlt történetének, hogy nemzeti érdekünk az iránta való érdeklődés felkeltése és fenntartása. Művei tudatunkat, politikai, emberi magatartásunkat, műveltségünket és ízlésünket úgy formálhatják, hogy erősödjék tőle a ma nemzeti egysége és annak a munkának a tisztelete — főként pedig vállalása —, ami nélkül nem, hogy egy szocialista hazát, de még egy házat sem lehet tisztességesen felépíteni. Fontos ez a lehetőség számunkra azért is, mert Juhász Gyulát népfrontos költőnek tartjuk. Nem történelmietlen ez a jelző, hisz népfrontok előbb voltak, mint mielőtt a népfrontpolitika elméletét és gyakorlatát a nemzetközi munkásmozgalom kidolgozta és stratégiájába beépítette volna. De ez így is van rendjén, így természetes. A marxizmus, a dialektikus történelmi materializmus mindig akkor tudott a legjobban hatni, amikor nem az életet próbálták az elmélettel megzabolázni, hanem amikor a társadalmi valóságból sikerült az elméletnek a megfelelő következtetéseket levonnia és a sok egyedi tanulságot általánosítania. József Attila is a Kommunista Internacionálé határozatát megelőzően írta meg a „Mondd, mit érlel"-t, amelyik nemcsak a magyar-, hanem az emberiség költészetének is maradandó gyöngyszeme s egyben a népfront-gondolatnak mindmáig egyedülálló alkotása. Az Ady és József Attila közötti költő-nemzedéknek (s ez nem akar érték-rangsorolás lenni) Juhász Gyula volt az a nagy alakja, akinek költészete és egész életműve félreérthetetlenül sugallja: itt a történelem grádicsain feljebb lépni csak a munka által és a munkásosztály vezetésével lehet; József Attila költészetét megelőzően az ő életműve példázza talán a legszebben, hogy munkás- és parasztsors itt egymástól elválaszthatatlan, itt felemelkedni a dolgozóknak csak egymással szövetségben lehet; 3