Juhász Gyula: Emlékülés. A Makói Múzeum Füzetei 32. (Makó, 1984)

dúlása (1921. aug. 21.) után állt helyre a rendes közlekedés, s ettől kezdve járogatott ki gyakrabban Juhász Espersithez. 1922. február 25-én egy makói emlékünnepségen Kiss Józsefről tartott előadást. Valószínűleg ekkor mutatta be neki Espersit a fiatal diákköltőt: József Attilát. Korábban Juhásznak 1922. áprilisi látogatásához kapcsoltam megismerkedésüket, minthogy ekkor, húsvétkor, Juhász valószínűleg több napot is töltött Makón. Közben azonban rájöttem, hogy József Attila a húsvéti szünetet családja körében, Pesten töltötte, így valószínűbb, hogy először február 25-én találkozott a két költő. Juhász Gyulának különösen négy makói tartózkodása bizonyult igen termékenynek; legalábbis e négynek a költői terméséről vannak adataink. 1923. november 28tól december 5-ig kilenc napot töltött Espersitnél a költő. „Háromra akart jönni, hogy egy kissé kiszakítsa magát a mindennapi élet és a hírlapírói robot szürkeségéből, hogy kedve szerint dolgozhasson, zaklatás nélkül, idegesítő kéziratsürgetés nélkül, csöndben, kontemplálva, kedve és hajlama szerint. És megtalálta munkakedvét. Jól érezte magát. Három nap helyett kilencig maradt, és kilenc álló napig folyton dolgozott. Gyönyörűség volt nézni, amint átszellemült arccal forgatott régi fóliánsokat, latin és magyar bibliákat, modern írásokat, új és régi könyveket, és írt, írt reggeltől estig, a rövid ebédidőt kivéve. És ez idő alatt megírt öt verset, négy novellát, két egyfelvonásost és két visszaemlékezést, egyiket Riedl Frigyesről, a nagy esztétáról, a másikat Adyról, a Holnap irodalmi társasághoz és Nagyváradhoz való viszonyáról." Espersit számolt így be a Makói Reggeli Újság dec. 8-i számában Juhász első hosszabb makói vendégeskedéséről. Sajnos, sem a versek, sem az egyfölvonásosok címét nem adta meg, így csak azt tudjuk bizonyossággal, hogy a Riedl Frigyes (megjelent a Szeged 1923. dec. 25-i számában) meg az Ady és a Holnap (az Ady Múzeum első kötetében) Makón született. 1924 júniusának közepén, végén két hetet töltött Makón Juhász. Föltűnően termékeny időszak volt ez: ekkor írta Orbán lelke című kisregényét (naponta két fejezetét), valamint keltezésükből, tartalmukból és időrendi helyükből kikövetkeztethetoen az alábbi verseket: A rab titán (1924. jún. 15.) Csendélet (1924. jún. 18.) Arany Jánoshoz (1924. jún. 29.) Kossuth-szobor (1924. júl. 6.) Régi költő (1924. júl. 8.) Medievo (1924. júl. 13.) Arany batár (1924. júl. 20.) Szakállszárító (1924. júl. 23.) Macskazugban (1924. júl 27.) Alföldi utca (1924. aug. 3.) Stanza (1924. aug. 24.) Ősszel, amikor a Hollósy Kornélia Színház bemutatta a három szegedi író egyfölvonásosait (Juhász Gyula: Szép csöndesen, Móra Ferenc: Csőszfogadás, Réti Ödön: Viorá). Juhász írta a bevezető verset {Prológus szól, 1924. szept. 18.). S még egy versről bizonyos, hogy Makón született, mert az Új Idők 1924. október 26-i számában az első közlés alá odaírta a költő: Makó. Ez pedig az Október című vers. Juhász a színházi szereplés után nem tért haza Szegedre, hanem szeptember végét, október elejét 18