Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története. A Makói Múzeum Füzetei 31. (Makó, 1983)
A MAKÓI TANYAVILÁG ÉS ISKOLÁI 1867 ELŐTT - Tandíjfizetés - Az iskolafenntartás átszervezése
Tandíjfizetés Az egyházi iskolák községi kezelésbe vételét megelőzően a tandíjfizetéssel kapcsolatban ellentétes helyzet alakult ki. A két községi iskolában a város beszüntette a természetbeni tandíjfizetést, helyette egy-egy tanuló utáni évi 4 forint fizetésére kötelezte a szülőket. Azonban ennek behajtása is sok esetben nehézségekbe ütközött. A tanyai iskolák tanulói az esetek többségében vagyontalan cselédek gyermekei, ezeknél a város a hátralékos tandíjat kezdetben leírta, aminek az lett a következménye, hogy az egyházi kezelésű iskolákban sem akarták a szülők a természetbeni tandíjat kifizetni. A tandíjfizetési morál helyreállítása érdekében, az iskolaszék által előterjesztett javaslatra, az 1887. november 14-én tartott közgyűlés kimondta, hogy a cselédként szolgáló tanyai lakosok gyermekei után fizetendő 4,40 forint tandíj befizetéséért a szolgálatadó gazdát teszik felelőssé. 8 6 A tandíjfizetés ilyen módon történő biztosítása újabb ellenzést váltott ki. Vajda Imre városi képviselő az 1888. január 4-i közgyűlésen indítványozta, hogy a képviselőtestület mondja ki a 4 forintos tandíj eltörlését, és azt, hogy már a beszedett tandíjakat a tanyai iskoláknál fordítsák könyvtár felállítására, valamint az iskolák fenntartása a jövőben a várost terhelje. Indítványában Vajda Imre arról is beszélt, hogy a tanyai lakosság birtokához mérten éppúgy fizeti az egyházak által fenntartott városi iskolák költségeit, mint a városi lakosok, ugyanakkor a városiak a tanyai iskolákét nem. így a teherviselés egyoldalú. Ha tehát a tanyaiak részt vállalnak a városi iskoláknál, a városiak is osztozzanak a külterületiek költségeiben. Ha a fenntartás közadóból történik, akkor a tandíj törlése kimondható, ha viszont a tandíjat továbbra is szedik, jogtalan a tanyaiaktól szedett adó az egyházak által fenntartott városi iskolákra. Az illetéktelenül szedett iskolai adó eltöröltetése a képviselőtestületnek joga és kötelessége. 8 7 Vajda fejtegetéseit az egyházi adó kivetési rendszerének ismeretében értelmezhetjük. Ugyanis az egyházi iskolai adót csak a jövedelmet hozó vagyonokra, ipari, kereskedői, illete egyéb adóköteles foglalkozást űző egyháztagokra vetették ki. Azok az egyháztagok, akik nem tartoztak ebbe a kategóriába, csak az úgynevezett „párbért" (személyi adó) fizették. Városi viszonylatban ez utóbbiak voltak többségben. Meg kell azt is említeni, hogy a városi tanítókat az egyházak fizették az iskolai adóból és a tandíjként befolyó minimális összegből. A tanyaiak fizetése viszont, a városi hozzájáruláson kívül, teljes egészében a tanyai lakosokat terhelte. Mondanunk sem kell, a városi képviselőtestület Vajda Imre indítványát teljes terjedelmében elutasította azzal, hogy a felekezetek iskolaköltségének kivetéséhez a városi képviseletnek semmi köze. 8 8 Ezzel a tandíjkérdést sem oldották meg. Az oktatási terhek igazságtalan elosztása,egyre jobban a köztudatba került. Azok rendezését már csak elodázni lehetett. A tandíj kifizetéssel kapcsolatban jó ideig nem történt intézkedés. A református egyháztanács 1896. július 1-én közölte a tanáccsal, hogy iskoláiban életbe léptette a szabad iskoláztatást (tandíjmentes tanítást). Azok a szülők viszont, akik községi iskolába kénytelenek gyermekeiket járatni, tandíjfizetésre vannak kötelezve. Az egységességért kérték annak megszüntetését. 8 9 A döntés gyorsan meg is született, a július 13-i közgyűlés kimondta a tandíj eltörlését az 1896—97-es tanévtől. 9 0 Az iskolafenntartás átszervezése A makói tanyákon működő felekezeti iskolák községi iskolákká történő átszervezését Szakács Mátyás városi képviselő indítványára az 1896. augusztus 10-i közgyűlés tárgyalta. Az előterjesztést — 50 szavazattal 30 ellenében — elvben elfogad28
