Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története. A Makói Múzeum Füzetei 31. (Makó, 1983)
A MAKÓI TANYAVILÁG ÉS ISKOLÁI 1867 ELŐTT - Az oktatásügy fejlesztése
Az oktatásügy fejlesztése Az 1868. évi népoktatási törvény az elemi népiskolának két tagozatot szervezett, a 6 éves mindennapi és a 3 éves ismétlő iskolát, mindkét tagozatot önálló céllal és külön tantervvel. Ez megfelelőnek látszott, egyrészt a gyermek testi és szellemi fejlődésére való tekintettel, az idősebbek már lényegesen elkülönülnek a fiatalabb korosztályoktól, másrészt a társadalmi és gazdasági viszonyok is a kettős tagozat mellett szóltak, mivel az idősebb iskolakötelesek már rendszeres kenyérkereső munkát végeztek. Népoktatásunk elvben a hatosztályos mindennapi iskolán alapult, melynek elvégzése után három évig ismétlő iskolába kellett volna a gyerekeknek járniuk. A beiratkozás ellenőrzésével a községi elöljáróságok foglalkoztak. Az iskolakötelezettségi törvény betartását azonban a hatóságok elnézően kezelték, végrehajtását nemigen ellenőrizték, mivel az iskola- és tanítóhiány miatt szigorúan nem követelhették meg. A nép széles rétegét legfeljebb csak a négy elemi osztály érdekelte. így az elemi iskola ötödik és hatodik osztálya szükségképpen elsorvadt. A mindennapi népiskola tehát 6 évfolyamú. Ha valamennyi osztályt egy tanító vezet, az iskola osztatlan; ha mindegyik osztálynak külön-külön van tanítója, teljesen osztott; ha pedig az osztályoknak csak egy része van egy-egy tanító vezetésével összevonva, részben osztott az iskola. A törvénynek ezt a részét, hogy 80-nál több tanulót egy tanító ne tanítson, valamint hogy a fiúk és a lányok külön osztályban tanuljanak, anyagi eszközök hiányában hosszú időn keresztül nem tudták megvalósítani. A tanév rendszerint szeptember 1-től június 30-ig tarott. A 10 hónapos szorgalmi időt, nyomós okból, a felettes hatóságok engedélye alapján, legfeljebb két hónappal lehetett megrövidíteni. Az egyes osztályban elért eredményt iskolai bizonyítvány igazolta, ha megfelelő volt, a tanuló a következő osztályba léphetett, ha nem akkor osztályt ismételt. A 4 osztály sikeres elvégzése a középiskola vagy a polgári iskola első osztályába való felvételre jogosított. 6 4 A népoktatási törvény jó részének megvalósítása még egy ideig váratott magára, sőt újabb rendeletet kellett kibocsátani, hogy az Eötvös által leírtakat legalább részben megvalósítsák. A vallás- és közoktatásügyi miniszternek a 19 424/1874. sz. alatt a népiskolai oktatás és az iskoláztatás rendezésére kibocsátott rendelete utasította a megyei tanfelügyelőket, hogy szükség esetén kényszerítő eszközökkel is tegyenek eleget a leírtaknak. Az 1868. évi rendelet értelmében azon régi szokásokat, hogy a szülők két, legfeljebb három-négy évig járatták gyermekeiket iskolába, fel kell számolni. A törvény rendelkezésének megfelelően kötelezni kell a szülőket arra, hogy gyermekeiket 6—12 éves korukig mindennapi, valamint 13—15 éves korukig ismétlőiskolába járassák. A rendelet a továbbiakban kifejtette: „A mindennapi iskolába járás meg nem tartásához még az is hozzájárul, hogy a tanítói kar a 6 évi tananyagot 4 évre összevonta, ragaszkodik a régi négy évfolyamos iskolához. A hatosztályos iskolai oktatás megszervezése végett a 6—12 éves gyerekeket kötelesek szülői a mindennapi iskolába járatni. Ezen felül a 13—15 éves gyerekeknek a téli hónapok alatt, hetenként legalább 5 óra, nyáron pedig két óra oktatásban kell részesülnie." A rendelet végrehajtása érdekében 1874. október 1-én a város polgármestere jelentést terjesztett az alispánhoz a makói iskoláztatás állapotáról, melyben leírta, hogy Makón az izraelitákat kivéve, egyetlen hatosztályú népiskola sincs; nincs ismétlő iskola sem; a gyerekek, az izraelitákat kivéve, 6—12 éves korukig nem járnak iskolába; nincs se polgári, sem felső népiskola. A szünidő beálltával a legszigorúbb tövényt fogják alkalmazni, hogy a tankötelesek iskolába járjanak. Intézkedés fog 23
