Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története. A Makói Múzeum Füzetei 31. (Makó, 1983)
A MAKÓI TANYAVILÁG ÉS ISKOLÁI 1867 ELŐTT - A népoktatási törvény hatása az iskolák helyzetére
Gyula — nyilván számolt az egyes községek idegenkedésével — javasolta, hogy azokat a községeket, melyek három év alatt nem állítottak népiskolát, politikai jogaik gyakorlásától függesszék fel mindaddig, amíg kellő népiskolát nem állítanak. A képviselőház a törvényjavaslat ilyen jellegű kiegészítését nem tartotta szükségesnek, bízva a községek áldozatvállalásában. A községek azonban nem érezték az iskola felállításának szükségességét, s a törvény életbelépését megelőző évtizedekben elindult tanyai iskolaszervezés a célzott módon és ütemben nem fejlődött. A tiszántúli, túlnyomórészt az ideiglenesen és cselédek által lakott tanyai településeken is csak az 1870-es évek végén kezdődik el az iskolák szórványos létesítése. 4 5 Eötvös a népoktatás irányítása szempontjából leglényegesebbnek tartotta a népiskolai közigazgatás szervezetének a kiépítését. Minden népoktatási intézmény a kormány felügyelete alatt állt. A népoktatás vezetésében és a közvetlen igazgatásban a törvény igyekezett mellőzni a centralizált adminisztrációt és a községekre hárította a legnagyobb felelősséget. Az iskolák újonnan kiépítendő hatóságai elsőfokon az iskolaszék, másodfokon a megyében felállított iskolatanács. A kormány befolyását a tanfelügyelők útján gyakorolta. A tanfelügyelőkre igen sok feladat hárult. Megyéjük minden községének tanügyi viszonyait ismerniök és rendezniük kellett. A sokszor 4—500 községből álló tankerületüket rendszeresen látogatták, hogy személyesen is tapasztalatokat szerezhessenek. Munkájukat nehezítették a gyakran járhatatlan utak, a felekezeti súrlódások, a rosszindulatú hírverések, izgatások. 4 6 A törvény végrehajtása és ellenőrzése céljából, valamint az oktatómunka megjavítása érdekében Eötvös minisztersége alatt többször bocsátott ki utasításokat, körrendeleteket, amelyekben figyelmeztette a törvény által érdekelteket a reájuk háruló kötelezettségek teljesítésére. A magyar népoktatás történetében az Eötvös József kezdeményezésére alkotott törvény lefektette a polgári közoktatás alapjait, teret engedett a polgári társadalomban szükséges kötelező és általános népoktatásnak. E törvény először szabályozta az országgyűlés által is elfogadott alkotmányos formákban a népoktatás szervezetét, tanulmányi anyagát és rendjét, megteremtette a felekezetektől független községi iskolahálózatot, és az egyházak művelődési monopóliumának megtörésével lerakta a világi oktatás alapjait. Eötvös érdeme, hogy a törvényhozás sok fejlett ország parlamentjét megelőzve tűzte napirendre ezt a művelődési kihatásain túl gazdasági-társadalmi vonatkozásaiban is fontos kérdést. A népoktatási törvény hatása az iskolák helyzetére A népoktatási törvény elfogadása önmagában véve még nem jelentette az abban foglaltak érvényrejutását. Végrehajtásának legnagyobb akadálya az ország gazdasági elmaradottsága, népének nyomorúságos helyzete. A szülők gyermekeiket gyakran fogták mezőgazdasági idénymunkára, sőt sokszor kénytelenek voltak a gyermeki munkaerőt bérbe adni. Eötvösnek az országgyűlés elé terjesztett jelentéséből pontos képet kapunk arról, hogy a népoktatás helyzete 1870-ig mit sem változott. Legfontosabb akadálynak az iskolák hiányát tartotta. A jelentés adataiból megtudjuk, hogy az 1868-as népiskolai törvény végrehajtása nehézségekbe ütközött, mivel a meglevő tantermek nem voltak elegendők a tanköteles gyermekek befogadására. Mindazon épületekbe, melyek iskolának nevezhetők a tankötelesek mintegy 60 százalékát lehetett elhelyezni, ha pedig a népiskolai törvényben előírtaknak megfelelő iskolákat vették számításba, a tanulóknak csupán egy negyede járhatott volna iskolába. Ezek alapján megállapította, hogy a törvény leglényegesebb pontjai az iskolák hiánya miatt az ország legnagyobb részében a legjobb akarattal sem hajthatók azonnal végre. 4 7 17
