Nagy Júlia: A makói tanyai iskolák története. A Makói Múzeum Füzetei 31. (Makó, 1983)
A MAKÓI TANYAVILÁG ÉS ISKOLÁI 1867 ELŐTT - A TANYAI ISKOLÁK HELYZETE A DUALIZMUS KORÁBAN - A kötelező népoktatás alapjainak lerakása
A TANYAI ISKOLÁK HELYZETE A DUALIZMUS KORÁBAN A kötelező népoktatás alapjainak lerakása 1867-ben az osztrák burzsoázia megkötötte a kiegyezést a magyar nagybirtokos osztállyal, ezzel a magyar állami élet visszanyerte önállóságát, de a politikai és a gazdasági élet terén továbbra is függőviszonyban maradt Ausztriától. A kiegyezés Magyarországának nem biztosított teljes függetlenséget, de lehetővé tette a továbbfejlődést, a kapitalizmus kibontakozását. Az ország gazdasági, társadalmi életében az uralkodó osztály vezető szerepe megszilárdult. A magyar birtokos osztály továbbra is tudta biztosítani irányító szerepét — ha az erősödő burzsoáziával megosztva is — az államéletben. Azt hirdette, hogy politikája az 1848-as örökségeken nyugszik és a 48-as vívmányok megvalósításán fáradozik. Érdekeiből adódó korlátok közt politikailag és gazdaságilag is konszolidálta az 1848-ban megalapozott, de akkor szilárddá nem válható polgári államrendet. Az új állam sorra valósította meg a kapitalizmus szükségleteinek megfelelő, kompromisszumokkal teli reformokat. 4 1 A dualizmus időszakában a közoktatáspolitika is jelentős fejlődésen ment keresztül, sajátos módon a polgári állam érdekeinek megfelelően. Napirendre került a korszak követelményeinek megfelelő új iskolarendszer kiépítésének a kérdése. A kapitalista fejlődés megkívánta, hogy a dolgozók legalább elemi ismeretekkel rendelkezzenek, mind szakmai, mind általános műveltségük gyarapodjék. A feudális maradványok továbbélése, de maga a kapitalista fejlődés is akadályokat gördített a demokratikus közoktatáspolitika kialakítása, de méginkább a megvalósítás útjába. A korszak politikai és társadalmi vívmányai a művelődés terén végrehajtandó reformokra is rányomták bélyegüket. A kiegyezés után megalakuló kormány közoktatásügyi miniszterének a népoktatás területén ugyanazokat a problémákat kellett megoldani — a politikai helyzet alapvető különbsége ellenére is — mint amelyek már 1848-ban is napirenden voltak. Eötvös József, aki a vallás- és közoktatási tárcát kapta, legfontosabb feladatának tekintette a népoktatás átfogó törvényes rendezését, a polgári forradalommal felvetett és meg nem valósított tervek végrehajtását, a magyar közoktatás már megkezdett polgári átalakításának befejezését. Áz egész iskolarendszer gyökeres átalakítására gondolt. Az ország fejlődését, a nemzet haladását a nevelés függvényének tekintette. Világosan látta, hogy a közoktatás polgári rendszerének az alapja, az oktatás állami és világi jellegének biztosítása, de politikai meggondolásból messzemenően figyelembe vette az egyházak érdekeit is. A népiskolai törvényjavaslat képviselőházi vitájakor kifejtette, hogy a nevelés nem lehet sem az egyháznak, sem az államnak kizárólagos joga. A népiskolai törvény olyan elveken nyugszik, amelynek alapján a két rendszer hiányai egyaránt ki15
