Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)
ANYAG ÉS TECHNIKA - Keritések és kapuk
A rangkórság ma sem veszett ki az emberekből, ugyanis gyakran előfordul, hogy egészen jó állapotú keritéseket kicserélnek betonra, nem akarnak a szomszédoktól lemaradni. Az új tipusok nem tudják sohasem teljesen kiszoritani a régit, ez utóbbiak is tovább élnek. Az emiitett keritésf ajták az első világháborúig mind megtalálhatók a városban. Az egyszerűbbek a telek belső vonalára és a periférikus város részekre szorultak ki. A fejlődés megmutatkozik abban is, hogy a házilagos készitést felváltja a mesteremberek szakava tottsága, a gazdaságból kikerülő egyszerű anyagokat pedig a nemesebb, költségesebb építőanyagok. A keritések magassága állandóan emelkedik. A régi tipusok nem haladták meg a l4o-16o cm-t, de voltak 60-80 centisek is. A kapitalizálódás hozta magával a magas keritéseket. A tanácsi előirás 1888-ban 2 méterben jelöli meg. Makón nagyon elterjedtek a magas keritések. Azt mondogatták: ne bámészkodjanak be, ne lássanak az embör szájáb a. Sokan kifelé a rangot, a jólétet, a megelőzőttséget mutatták, valójában fogukhoz verték a garast és nagyon igénytelenül éltek, tehát volt mit takargatniuk. A fontos általában az volt, hány holdat tudtak a régihez ragasztani. Igy vált a kerités a makói ember zártságának, individualizmusának kifejezőjévé. A kapitalista árutermelés révén lett általánossá "az én házam, az én váram" elve. Van aki a telek minden oldalát magas betonkeritéssel vette körül, és ezen itt nem ütközik meg senki. Ez magyarázza, hogy Makón az utcafronton sohasem fordul elő léckerités. /Előkertes házaknál is úgy alkalmazzák, hogy a folyosó meghoszszabbitott belső vonalát bedeszkázzák, igy a portára belátni nem lehet. A léckeritést a telek belső tagolására használják: a kert, a felső- és alsó udvar elkülönítésére./ Az új előkertes lakóházak /pl. gerizdesi lakótelep/ áttört rácsozatú kerítései és kapui már szakitottak a korábbi hagyománnyal, befolyásoló tényezőként jelentkeznek a tervezői előirások is. A kerítésoszlopokat és a kapufélfákat hatalmas rönkökből készítették. Nagy faragóbárddal szögletesre formálták és meggyalulták. Az oszlopokat tuskóval együtt ásták le, hogy erősebben álljanak. Magasságuk keritéstipusonként változott. A fektetett kerités oszlopa a felső deszka magasságáig ért, a 72
