Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)
ANYAG ÉS TECHNIKA - A házállomány
"Hányszor lehet az újságba olvasni, hogy hát vót két fija neki, az égyiket orvosnak tanittatta, a másikat mög valami főgépésznek. Odaadta nekik a házát, asztán most nincs az öregnek sömmi, beadták a szögényházba." "öregek vagyunk, de sose tuggyuk, mikó halunk mög, de élhetünk tovább is, hát az isten tuggya, mire jutunk, őszintén mondom, ezért nem akartam én lémondani a házról. Éccör elgyütt a lányom főnöknője, minket is behivtak. Akkor aztán gyűrt, gyűrt ü is bennünket, hogy mongyunk lé, mer most van a lányunknak lehetősége mög tehetsége is az u jjáépités re. Hát beleégyesztünk. A haszonélvezet az rá van táblázva." "Hát mer ugyé mink ilyen öreg parasztok vagyunk, abba születtünk, abba nevelőttünk. Addig a percig, amig ez föl nem merült, olyanba laktunk. Ugyé ugy gondoljuk, hogy már az ilyenöknek olyanban a helye. Hát nagyon szép az ilyesmi, dehát minekünk csak nem való ez. Láttya, most is meszelök, itt vagyok szutykosan-piszkosan. így nem möhetök föl" a lakásba." K. S. Kálvin utcai lakos tanyáról beköltözve rangos, téglapilléreken nyugvó, tornácos házat vásárolt. Erős volt ez, mint egy vár, de a gyerekeknek nem tetszett már a kétablakos, véges ház. A szoba-konyha lebontásával új ház épült. Hiába lett ez kacsalábon forgó összkomfortos lakás, a szülők halálukig nem barátkoztak meg vele. A szülővároson belül az emberek különös kötődése jön lé t re egy-egy városrész vagy utca iránt. Néhány éve a periférikus Honvéd városrészből a belvárosba költözött egy család. Büszke öröm töltötte el őket, hogy a kis viskót egy rangos házzal cserélhették fel. Az új helyen viszont idegenek maradtak és elszigeteltnek érezték magukat. Itt nem ülhettek ki a kapu elé vasárnap délutánonkint beszélgetni. A családias, honvédi élet iránt olyan nosztalgiát éreztek, hogy egy multán vissza is költöztek Honvédba. A végleges fészekrakásba is belejátszik a megszokott városrész. V. A. egyénileg gazdálkodó virághagyma termelő húsz éven át a Farkas Imre utcában lakott. Az elhanyagolt házat szépen rendbehozatta, de amikor anyagi körülményei lehetővé tették, zokszó nélkül otthagyta a háromszobás, parkettás, központi fűtéses házat, csakhogy a szülőház közelében épitkezhessen. A Szent Anna utcában 24o.ooo forintért vásárolt l98o-ban lebontásra egy négyszáz négyszögölnyi területen fekvő házat. Amikor az átirási illetéket, az ügyvédi költséget kifizette és a bontást elvégeztette, közel 3oo ooo forintjába lett a porta. 45
