Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)

TÉR ÉS IDŐ - A népi épitészet korszakai

A NÉPI ÉPÍTÉSZET KORSZAKAI Az újjátelepülés idején egy vagy kétosztatú sövényfalú házakat épitettek, ezt házilagosan is el tudták késziteni, a szükséges épitőanyag is rendelkezésre állt. Mindezt ideiglenes hajléknak tekintették, és már néhány évtized múlva ügyes paraszt specialisták vertfalú házakat húztak. Általánossá válik a két, illetve három osztatú ház, de módosabb telkes gazdák ennél nagyobbakat is épitenek. A 18. század második felében igen dinamikus a város fejlődése, ami nemcsak a népesség növekedésében, de a lakóházak épitésében is megnyilvánul, ötven év alatt háromszorosára nő a házak száma. Az urbárium hozta meg Makón a szilárd telek rendszert, melynek következtében nagyarányú tanyai épitkezés kezdődött. 1784-ben már közel 3oo tanyát tüntet fel az I. katonai felvétel makói szelvénye, számuk a 2o. században elérte a kétezret. A napóleoni háború teremtette gazdasági jólét következtében Makón is fellendült a házépités.. Ez nem pusztán mennyiségi változással jár, minőségi ugrást is eredményez. Gilitze István parasztköltő a reformkor küszöbén históriájában megállapítja: "Most még a paraszt is palotára vágyik." Ezzel a gazdasági jóléttel esik majdnem egybe az 1821. évi árviz, amely minden harmadik házat összedöntötte, illetve súlyosan megrongálta. Ez a körülmény is lendületet adott a házépítésnek. Nem arról van tehát pusztán szó, hogy a 19. század első felében megkétszereződik a házak száma, hanem a régi házállomány mintegy 33%-os cseréjéről is. 1861-ben indult meg a nagyarányú agrárproletár városrészek benépesítése. A hagymatermelés szántóföldivé válása a 19. század végén újabb lökést ad a házépítésnek. A szemtermelő parasztság pedig ekkor kezdi a szárazbejárásos, forditott házak épitését. A felszabadulás után ujabb lakásépítési hullám indult. Mindez 1949-ben veszi kezdetét, de a hasonló nagyságrendű alföldi városokhoz viszonyitva a fejlődés üteme lényegesen lassúbb. 36