Tóth Ferenc: A makói ház. A Makói Múzeum Füzetei 30. (Makó, 1982)

TÉR ÉS IDŐ - A város múltja

Az újjátelepüléskor /1699/ a kamara szabad földfoglalást és négy évi adókedvezményt biztosított. A helységet királyi mezővárosnak /oppidum regium/ nevezték. A 18. század elejétől a csanádi püspökök mindent megtettek, hogy a földesúri jogokat megszerezzék a város felett. 1716-ban a királyi szabadalomlevél még hangsúlyozza, hogy egyedül a kamarától függnek, sem személyükben, sem vagyonúkban senki sem háborithatja, mégis ott lebeg fejük felett a feudalizmus restaurálásának veszélye. Készek inkább kivándorolni, újjáépitett otthonaikat elhagyni vagy felemelni a kamarának fizetett adó összegét, csak a jobbágyi sorba ne taszitság őket vissza. III. Károly 1719-ben mégis Nádasdy László csanádi püspöknek ajándékozza a várost, a földesúri jogok kincstári fenntartása mellett. Mária Terézia pedig a földesúri jogokkal együtt örök adományul átadta Makót a csanádi püspökségnek. Ettől kezdve a privilégiumért folytatott harc, a "nagy per" egyre hevesebb lett. Könyörtelen fokozatossággal beteljesült Makó sorsa, a feudalizmus restaurálása, Erdei Ferenc megállapitása szerint: "a város gazdasági- társadalmi fejlődése azonban mégsem a jobbágyközösséggé való visszafejlődés jeleit mutatta ebben az időszakban, hanem ellenkezőleg: a dinamikus városi fejlődés jeleit". A pusztithatatlan függetlenségi eszme a jobbágyfelszabadítás után is meghatározó szerepű maradt. A kuruc hagyományokon felnőtt lakosság a 19. század második felében Kossuth szellemében politizál. Három évtizeden át Dusth Gyula a "bomlott korszak bomlasztója" /Ady/ a város képviselője. Ez a több évszázados ellenzéki politika a 2o. században a munkásmozgalommal találkozva még jobban felerősödik. Makó -- az első felszabadult magyar város — a személyi kultusz éveinek tetszhalálából feltámadva virágzó fejlődésnek indult. 16