Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - V. Szétbomlott társadalom. Az emberközi viszony meglazulása — Nyelv, név, megszólítás, köszönés — Társas érintkezés — Közlekedés — Állam, politika

oly távol áll a mezőváros fejlődő társadalmának szükségleteitől, hogy gyökeres át­alakítása nélkül el sem képzelhető a nevelés funkcióinak kielégítő folyása. A mezővárosi társadalom átalakulása során egy különleges nevelői problémát teremtett, mely mindinkább súlyosodó feladatot ró a nevelés intézményeire. Az egyetlen gyermek családi nevelése rendkívül kártékony nevelői rendszernek a kiala­kulását indította meg. Különös veszedelmet jelent ez a rendszer a mezőváros sajátos feltételei között. Az új generáció más szerepre való nevelése fölösleges gondosko­dást és dédelgetést eredményez. Hozzá veendő e körülményhez, hogy az alsóbb osz­tályok egy gyermekes szülői a fölfelé törekvés harcosai, akik gyermeküket maga­sabb társadalmi szintre akarván juttatni, előre elgondolnak számára egy szerepet, s a nevelésben már előlegezik is annak következményeit. További súlyosbító körül­mény, hogy — amíg a többgyermekes családban egy gyermekre a szülői gondosko­dásnak csak hányada jut — az egyetlen gyermek egymaga élvezi a teljes szülői gon­dozást, ami károsan sietteti fejlődésének ütemét. Mindezek az okok számtalan fej­lődési defektus lehetőségével veszik körül az egykés gyermekeket: ketten gondos­kodnak egymagáról, sohasem lesz helyes ítélete a maga fontosságáról, teljesen az aránytalanság érzésében nő fel, s ha később tágabb társas viszonyba lép, olyan vál­ságba kerül, amelyet csak kevés tud majd megoldani. Egyáltalán nem kap nevelést a társadalmi összeütközések edzett elviselésére, nem ismeri a testvérekkel való harcok iskoláját; passzív lesz, mert az önálló akcióktól megóvta szülőinek túlzott gondos­kodása. És az előre eltervezett szerep illúzióiban felnőve, természetes igénye lesz a magasabb szintre, ezt azonban a gazdasági feltételek mostohasága folytán csak rit­kán éri el, az alsóbb szinten való küzdelmet pedig meg sem kísérli. Más nem követ­kezhet, mint letörés. Sajátos nemzedékproblémát is rejt a gyorsított iramú egykés nevelés. A koráb­ban érlelt és más szerepre elindított gyermekkel — anyagi feltételek megléte — a szü­lők is belekapcsolódnak gyermekük szerepébe. Két nemzedék olvad így egybe, illet­ve egy nemzedék kettőnek a tartalmát éli át, irányítóan vagy résztvevően. Számos esetben fordult elő pl. hogy a háború alatt özvegyen maradt asszony egyetlen gyer­mekével tökéletesen berendezkedett az új szerepre, és előbbi paraszt körülményeivel szemben polgári szintre futott. Az egykés nevelés veszedelmes hatásait csak megfelelően kiépített iskolarend­szer lenne képes ellensúlyozni, azonban az ilyen iskolarendszer és az egyke visszafej­lődése azonos mozgalom lendületére vár. Mindenesetre a mezőváros támasztja a legalaposabb követelményeket minden iskolareformmal szemben. V. Szétbomlott társadalom Az ember közi viszony meg lazulása — Nyelv, név, megszólítás, köszönés — Társas érintkezés — Közlekedés — Állam, politika A TÁRSADALMI STRUKTÚRA gyökeres átalakulása természetszerűen nem szorítkozik általános összefüggésekre, hanem kiütközik minden konkrét társas vi­szony alakulásain. Sőt ez a változás a legtársadalmibb magatartások területén lesz igazán látható, ott, ahol a társas viszony legközvetlenebb formában jelenik meg. Nyelv, megszólítás, társas érintkezés, politikai élet mind egyféleképp reagál az alapok elmozdulására: minden korábbi keret és konvenció szétbomlik, s ember és ember között a konkrét szituációk és egyéni erők szerint alakul a viszony, nem pedig kipróbált konvenciók előírásai szerint. 77

Next

/
Thumbnails
Contents