Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - IV. Megzavart társadalom. A zavar forrása — Egészségügy, orvoslás — Nemi élet — Nevelés

munka nélkül is élhet, az él anélkül, hogy különösebben elítélnék. A munka értékcsökkenése a termelés technikájában való újításoknak egyik hajtóereje; minden hozzáférhető fejlettebb módszer és gép alkalmazásba kerül, a hagymatermelés terén pedig igen sok ügyes helybeli találmány van. Hasonlóan csökken a termelésnek más társadalmi viszonyokat meghatározó ereje. Rendszerré kezd válni, hogy az udvart két részre osztják, „alsó", gazdasági udvarra és „felső" udvarra, amely megközelíti a modern lakókert fogalmát. Kétfelé választják a kapubejáratot is: a „felső" kapu szolgál az emberi közlekedésre, rendesen fedett bejárattal, az „alsó" kapun folyik a gazdasági közlekedés. A ház lakórészei szigorúbban elkülönülnek a gazdaságiaktól. A hagymaszárítást minden tehetősebb kertész külön helyiségben végzi és más gazdasági munkákat is mindjobban kiszorítanak a lakószobából. A fogyasztás társadalmi szerepe ellenkező átalakulást mutat. A múlt század paraszt-társadalmában a fogyasztás a lehető legkisebb mértékre szorult, teljesen a termelés közvetlen érdeke irányította. Örökös és reszkető takarékoskodás nyomta rá bélyegét a mindennapi fogyasztásra, amelyet csak olykor szakított meg az ünnepek tobzódása. Aki a fogyasztás különböző területén átlépte a hagyományos, rendkívül szűk határokat, azt „pusztítónak" nevezték és kárörömmel látták vagyoni romlását. A termelő munka teljesen maga alá rendelte a fogyasztás folyamatait: az étkezés legtöbbször teljesen munkaközi állapotban történt, gyakorta a termőföldön, a termelés eszközei között és nem ritkán a termelés eszközeivel. A ruházkodás anyagát és formáját is a termelő munka írta elő. A mai társadalomban igényesebb fogyasztás váltotta föl a régit. Paraszt nyelven pusztítás, pazarlás kapott lábra. A fogyasztás kereteinek tágítása nagyrészben a jövedelemosztályokat követi, de a legszegényebb zsellér fogyasztása is különbözik a régebbi paraszti fogyasztástól. Csökken a termelés meghatározó befolyása is a fogyasztás fölött. Olyan szükségletek merülnek fel, melyek régebben szóba sem kerülhettek, és ma városi mintára elégítik ki azokat. IV. Megzavart társadalom A zavar forrása — Egészségügy, orvoslás — Nemi élet — Nevelés Nem érvényesek többé azok az objektív meghatározások, melyek a rendi társadalom alapját képezték. Nem azt termelnek, nem úgy termelnek és nem azért, ahogyan a rendi társadalomban tették, nem csoda, hogy alapjukat vesztették a saját létre és az ivadékok létére vonatkozó konvenciók. Az iránt kétség sem támasztható, hogy a régi alapok elestek, de annál nagyobb a kétség aziránt, hogy mi legyen a volt gazdasági és társadalmi struktúra testére szabott előírásokkal és elvekkel. A kétség ebben a pillanatban csak kétség s teljes a zavar a mezőváros társadalmában a tekintetben, hogy miért és hogyan védje az ember saját életét, akarjon-e ivadékokat látni maga után, és ha már adott az Isten, mitévő legyen vele. Természetesen élnek a régi elvek s mint marasztalatlan vendégek, beárnyékolják a cselekvő szándékot. Kísérletek is vannak, amelyek előbb elveket akarnak napvilágra hozni, az úr azonban a lét és nemlét tartományában a zavar, mely pillanatra sem szűnik. Hogy valaha életre való új konvenciók szülessenek, az csak köteles reménykedés, bizonyossága felöl a makói társadalom nem ad meggyőződést. AZ EGÉSZSÉGÜGY ÉS ORVOSLÁS az első, amellyel szembetalálja magát az ember. A mezővárosi társadalom a rendiség idején mind a paraszti, mind a nemesi 71