Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom élete - III. Átalakult társadalom. A kiegyensúlyozott korszak vége — Változott föltételek — Átalakult gazdasági szerkezet — Termelés — Fogyasztás

kek szétosztódtak, a püspöki uradalom pedig fölparcelláztatott, miáltal maguk a tőkeviszonyok is sarkallták a termelés intenziválódását. A munkaszervezet változása Makón is a kezdő kapitalizmus vonalában történt. Míg korábban a nagycsalád patriarchális munkaszervezete szabta meg az alkalmazottak helyzetét s a nagyobb tőke- és üzemegységek a 10—15 tagból álló munkaszervezeti egységet tették tipikussá, addig ma tisztára vállalati egységek állnak fenn, s a gazdák polgárosodásával és a munkások proletarizálódásával a patriarchális vezetés utolsó nyomai is eltűnnek. A múlté a 10—15 tagú mezőgazdasági munkásegység is, helyette néhány tagú esetleges és részvétlenül összetartozó alkalmi egységek adódnak. Az ipar és kereskedelem nem is ismert soha kialakult munkaszervezetet. A termelés és fogyasztás hajdani kereteinek az volt a rendje, hogy mind a mezőgazdaság, mind az ipar autark házigazdaságokat képezett. A parasztgazdaság igen sok ipari munkát is ellátott (szövés-fonás, sütés, konzerválás stb.), az őstermelés összes ágait pedig föltétlenül magában foglalta, alig szorult tehát „bevitelre". Az iparosgazdaság viszont, szőlővel és veteményeskerttel rendelkezvén, élelmiszerszükségletének csak kis részét volt kénytelen piacon vásárolni. Hozzájárult a differenciálatlansághoz az is, hogy a termelés és fogyasztás instrumentumai és alkalmai teljesen egybefolytak. A házigazdaság nemcsak a termelés egyes ágait tartotta össze, hanem egybefogta a fogyasztással is. Primitív paraszti nívón ez a széles egység nem okozott zavart, sőt jelentékeny tényezője volt az élet biztonságának. Ma ellenben a termelés gazdaságonként való specializálódása mellett — amit már szemügyre vettünk — a fogyasztás is önálló igényekkel lép fel s gyakran formál a termelőgazdaságoktól független kereteket. A polgári értelmű háztartás általánossá lesz a földművelők között is. Polgárosodó gazda föltétlenül megkívánja, hogy lakása független legyen a termelő gazdaságától, s legalább olyan fontosnak tartja háztartását, mint termelő gazdaságát. A gazdasági struktúra végelemzésben minden összefüggésében megváltozott: technikai föltételek, üzemi elvek, tőkeviszonyok és szervezeti formák mind mind átalakultak, s átalakulásuk gyökerében formálta át a társadalom életét. Egyfelől az az eredmény állott elő, hogy a termelést és fogyasztást illetően minden specializálódás ellenére azonos igények támadtak fel a társadalom minden pontján, másfelől azonban a gazdasági struktúra nagyon kevéssel nyújt ebben a pillanatban több lehetőséget ezeknek az igényeknek a kielégítésére, mint az előtte való primitív rend. Teljesen eltűnt az agráriusrendi gazdasági szerkezet, amelynek helyén azonban csak a feltételek és az igények megváltozottsága áll nem pedig egy másik gazdasági struktúra, mely mindazt meg is adja, amit föltételez s amit kilátásba helyez. Az átalakulás azonban bizonyára nem marad adós további fokozataival sem. A TERMELÉS ÉS FOGYASZTÁS folyása egyformán tükrözi a gyökeres változottságot és a tehetetlenséget az átalakulás elveinek megfelelő teljes átformálódásra. Nem kívánatos többé a volt termelési és fogyasztási rend, viszont nem lehetséges a kívánt. Ilyen körülmények közt természetesen éles fokozati különbség áll elő a polgári szinten élők és az azon aluliak termelése és fogyasztása között. Az igazi probléma azonban mégsem a fokozatok maguk, hanem az az út, amíg egy társadalom eljut idáig, s hogy hogyan jut el még tovább. A nemesi rend és a polgári osztály gazdasági életét egészében a fogyasztás túltengése jellemzi, azonkívül a termelés egyes ágainak sajátos rangsora, a fogyasztásban pedig a szükségletek ellátásának sok tekintetben indokolatlan rendje. Az osztályszerep nem írt elő különleges termelőágakat, de a legjobban megszervezett ág: a politikai és közigazgatási vezetés végig a legelső maradt. Még ma is ez a termelősze69