Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom szerkezete - V. Osztályrétegződés. Rendi társadalom — Osztálytársadalom — A polgárság — A munkásság — A kispolgárság — Paraszt szigetek

ros két különös föltétele nem engedi kizárólagos érvényesülését. Egyik az, hogy a rendi társadalom még nem mindenestül a múlté: a paraszt rendiség még érvényes kategória, s a közeljövőben sem fog nyom nélkül a polgár-proletári vonalba illeszkedni. A másik sajátos mezővárosi adottság pedig az, hogy még ha eltűntek volna is a múlt társadalmi keretei különleges gazdasági föltételek folytán, akkor sem valósulhatna meg az osztálytársadalom tiszta formája. A földbirtok — makói arányaiban — nem ad polgári függetlenséget minden biztossága mellett sem, tőke pedig, mely polgári egzisztenciát tarthatna fenn, nagyon kevés van. Ezért nem igazi polgárság a mezőváros polgársága, s ezért kicsiny számú. A ház és földbirtok aprózottsága miatt viszont aránylag könnyen juthat mindenki ház vagy kicsiny föld tulajdonába — ezért nem a munkapiac változó esélyeire utalt proletár a mezőváros munkássága. A sajátos gazdasági föltételek idézik elő azt is, hogy a mezőváros társadalmának jelentékeny része a két pólus között marad, s a város legváltozatosabb és legjellemzőbb rétegét, a kispolgárságot adja. Makó társasalmi szerkezetének felépítése szkematikusan a következő: fölső réteg a polgárság, mely magában foglalja a dzsentrit, mint a nemesség részben polgárosodott örökösét, továbbá az agrárproletárokat, a birtokos parasztság kiemelkedő és polgárosult egyéneit, vagyis azonkívül a zsidó polgárságot, azaz a zsidóság asszimilálódott vagyonos rétegét, és végül a legpolgáribb állományt az iparos, kereskedő, értelmiségi foglalkozások vagyonosabb vagy vezető állást betöltő elemeit. Együttesen a város társadalmának tíz százalékát. Az alsó réteg a munkásság, melynek erősen elütő elemek az összetevői; az ipari munkásság, mely hasonlatos a városok munkásságához, a földmunkásság, az ipariakét megközelítő öntudattal — különösen a hagymakertész munkások — végül a cselédek és egyéb zsellérek. A népesség fele tartozik ebbe az osztályba. A középső réteg a kispolgárság, meglehetősen laza keretei egybefogják a paraszt kispolgárságot: a kisgazdákat és a hagymakertészeket, a zsidó kispolgárságot és a külön szín nélkül való ipari, kereskedelmi, értelmiségi kispolgárokat, a város társadalmának, mintegy negyven százalékát. A polgárság osztályegysége alkotóelemeinek különbözősége ellenére is kétségtelen. A szerep azonos teljessége, az életberendezés városi—polgári nívója csaknem teljesen elmossa az összetevők dzsentri, zsidó, paraszt jegyeit. Nem utolsó egységesítő eleme ennek az osztálynak a mindinkább növekvő szolidaritás egymással szemben. Amikor a gazdák két kiemelkedő tagját a múlt évben kormányzói kitüntetés érte, az Úrikaszinó volt az első, mely ünneplésükre sietett. Jellemző bizonysága a társadalmi élet teljességében való részesedésre, helyesebben a vezető részvételre való igénynek, hogy a gazdasági vagy kulturális termelés eredményesen dolgozó munkása minden különösebb ambíció nélkül a politikai irányításban is részt kér képviselő testületi vagy törvényhatósági tagság formájában. Viszont a politikai és közigazgatási élet vezető egyéniségei a kulturális és gazdasági élet irányításában is helyet kívánnak. A fölületi egység mindamellett változatos rétegeket takar, és külön sajátossága a makói társadalomnak, hogy e rétegek az egymás iránt való szolidaritás és felszíni érintkezés tudatában milyen különbséget és távolságot tartanak egymás között. Minden elvont jellemzés helyett azonban álljon itt az egyes összetevő csoportok jellemző egyéneinek konkrét rajza. Jól jellemzi a dzsentrit a harmadik generációbeli közigazgatási vezető, Bécsi Bertalan, aki hosszabb időn keresztül vármegyei szolgálatban állott, s a legutóbbi időben lépett az addig még polgár-levegőjű városi közigazgatás kötelékébe. Földbirtokán maga irányítja a gazdálkodást. A helyi viszonyokhoz képest fényűző lakása 43