Erdei Ferenc: Makó társadalomrajza. A Makói Múzeum Füzetei 27. (Makó, 1982)

A makói társadalom adott feltételei - III. Gazdaság. A gazdasági struktúra jellege — Termelési ágak — Gazdaságok nagycsoportjai — Területi elhelyezkedés — Fogyasztás — Jövedelemeloszlás — A fogyasztás rétegződése

lakhely lenne (4—500). A tanyák nagyrésze átmeneti tartózkodási helye a munkaképesség ideje alatt a termeléssel foglalkozóknak. A város 6368 őstermelő gazdaságából 1989 a tanyai, a többi mezőgazdasági üzem a város belterületén helyezkedik el. A belváros kis szigetét kivéve, a város többi része teljesen falurendszerű: nagy gazdasági udvarok, takarmány és trágya fölhalmozás, csordaközlekedés éppúgy, mint falun. A város belterületének üzemi elhelyezkedésére legjellemzőbb, hogy a külső-és középrészen foglalnak helyet a termelő-lakó falusi udvarok, s a belváros felé következnek a tanyásgazdák lakóházai, csökevényes mezőgazdasági üzemmel. Az ipari és kereskedelmi üzemek minden szabályszerűség nélkül szóródnak szét a város területén. Az üzleti negyedet a főtér képviseli, azonban a város egyéb részein is elég sűrűn vannak üzletek, sőt van néhány a külterületen is. Az ipari üzemeknek még ilyen csoportosulásuk sincsen, a város középrészén éppúgy találhatók, mint a külső részeken. A kulturális intézmények csoportosulása viszont teljes: a külső területek templomait és iskoláit kivéve mindezek csakis a belvárosban találhatók. A FOGYASZTÁS feltárása a társadalmi szerkezet elemzésével két irányban szükséges: egyfelől a fogyasztás jövedelemelosztási feltételeinek, másfelől pedig magának a fogyasztás rétegződésének jut igen fontos szerep a társadalmi szerkezet elemzésénél. A város fogyasztásának abszolút mennyisége, valamint a termelés eredményének számszerű kimutatása kiváló jellemzője lehetne a társadalom életének. Mind e számadatok azonban tökéletesen hiányzanak, meg kell tehát elégednünk a gazdasági élet struktúrájának fölvázolásán kívül a termelés és fogyasztás viszonylagos jellemzésével. Társadalmi szempontból úgyis a különböző csoportok viszonylagos gazdasági helyzete az, ami elsősorban számításba jön egy-egy csoport tényeinek elemzése során. A JÖVEDELEMELOSZLÁS rétegződésének megvilágítására nem rendelkezünk közvetlen adatokkal. Közvetett számítások az alábbi képet nyújtják. A jövedelemeloszlás első csoportjának alsó határául vehető a 3000 pengős évi jövedelem, mely Makón többé-kevésbé biztosítja a polgári életnívót. Ebbe a jövedelem-osztályba a következők sorolhatók: Mintegy 1500 kereső számítható tehát a 3000 pengőn felüli jövedelműek közé, akikhez hozzászámítandók még az eltartottak 1:1,5 arányban, s akkor megközelítően előttünk áll a felső jövedelemosztály 3750 főre tehető csoportja, mely 10%-a az egész népességnek. A második jövedelemosztály alsó határa az adózásnál alapul vett létminimumos jövedelemmel, 800 pengővel vehető egynek. A 800—3000 pengőig terjedő évi jövedelem a kispolgári szint fönntartásához elegendő. Ebbe a jövedelemosztályba sorolhatók: A földbirtokosok közül a 30 holdon felüliek Az ipari, kereskedelmi és közlekedési vállalatok tulajdonosai és vezető tisztviselők A közszolgálat és szabadpályák csoportjainak nagyobbik része A nyugdíjasok és tőkepénzesek fele Összesen: 500 170 1470 500 300 14