Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)
Függelék. Diós Sándor: Makó város élete Ferenc József uralkodása alatt - A bölcsőtől a koporsóig
A vacsora legalább két óra hosszáig tartott. Féltizenkettőkor a menyasszony kiment átöltözni. Levették a mirtuszkoszorút. Pirospettyes kendővel hátrakötötték a fejét, nem volt tovább menyasszony. A vőfély karon fogta, és az egész mulató nép kíséretében, kezükben égő gyertyákkal bevonultak a vőlegény elébe. Akkor annak is bevitték a vőlegénybokrétáját, és több rigmus kíséretében átadta a vőlegénynek. De először megtáncoltatta. Akkorra a vőlegény násznagya odaállt, és elkezdte az új asszonyt mustrálni. Hogy ez nem is az a szép menyasszony, mert ennek jobb felül bal csípeje nincsen. Aztán a vőfély, hogy ennek véget vessen, odaszólt a zenészeknek, húzd rá. A lakodalmas nép felé meg odakiáltotta, szabad a tánc. A vőfély kezébe egy üres rostát adtak, aki a menyasszonnyal táncolni akart, ennek az árát — ki mennyit akart — a rostába dobta. Ami a rostába összegyűlt, meg amit a vőlegény az ágyért fizetett, volt azután az az összeg, amivel a fiatalok az életbe elindultak. Hajnalban négy órakor a kálátósoknak illett hazamenni. A többi vendégsereg világos reggelig vagy másnap délig mulatott tovább, közben többször terítettek. Ekkor vett búcsút a vőfély, közel 24 órai szolgálat után. Másnap reggel a fiatal pár egy asszony kíséretében elment a templomba. Még ez meg nem történt, nem illett a fiatal párnak lefeküdni. Szombaton a menyasszony apja felkereste az új nászát a lakásán és a kálátót vasárnap délre ebédre visszahívta. Ez azért illett, amiért ő a háza népével a lakodalmi vacsorán részt vett. A vőlegény családjának ezt a meghívást illett elfogadni, az ebéden részt venni, oda bélest meg bort vinni. Evvel az ebéddel ért azután véget az egy héttel azelőtt kezdődő lakodalom. Ha már az életről írtam, írok a halottakról is. Akkor, ha valaki meghalt, a háznál ravatalozták fel. A városban két-három temetkezési vállalkozó volt. A hozzátartozók elmentek bevásárolni. A temetési vállalkozó mindent a házhoz szállított. Az előszobában, konyhában vagy tisztaszobában felravatalozta a halottat. A padláslyukon kidugta a lepedő nagyságú fekete zászlót, ez volt a jele, hogy halott van a háznál. Ettől kezdve bárkinek szabad bejárás volt, hogy megnézhesse a halottat. Ekkor jött a énekes asszony és a halott mellé egy székre ült, és halotti énekeket énekelt. Este virrasztókat tartottak. Illett összejönni a rokonságnak, a szomszédoknak. Az asszonyok a halott körül. Az énekes asszony közbe-közbe énekelt. A férfiak külön helységben, vagy nyáron udvaron, folyosón beszélgettek. A virrasztók este tíztizenegy óráig szoktak tartani. Másnap, a temetés napján a szertartás az udvaron volt. A temetési vállalkozó fekete sátort állított fel. Szertartás után a koporsót díszes gyászkocsira tették, amelyik elé két vagy négy ló volt befogva fekete lepellel betakarva, a fejükön nagy fekete bóbitával. A menet megindult a temető felé. A gyászolók a gyászkocsi után mentek. A gyászoló közönség a járdán. Elöl hat, vagy nyolc énekes gyerek fekete köpenyben. Utánuk a kántor, majd a lelkipásztor és a funerátor. így hívták akkor, aki a halott hivatalos ügyeit intézte, a családnak az eljárásokról felvilágosításokat adott. Volt akkor, aki ezt szinte hivatásszerűen, díjazásért végezte. Az akkori nép járatlan volt, és inkább szívesen fizetett. A halotti temetés után a gyászoló család tagjaival a rokonság és a szomszédok visszamentek a halottas házhoz. Akkor illett — különösen minden felnőtt halott temetése után — halotti tort tartani. Amikor a gyászolók visszamentek a gyászházhoz, már az udvaron javában rotyogott a bográcsban a paprikás. A szegényebb családoknál friss, puha kenyeret, meg erőstúrót tettek az asztalra. De hogyha a halotti tor elmaradt, az szégyen volt a hátramaradottakra. A halotti toron azután felelevenítették az elhunytnak az emlékét. Elmagyarázgatták a jó tulajdonságait. Elbeszélgettek egy darabig, majd széjjeloszlottak. 91
