Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)

A Diós család - Jómódú, tehetős família

sát vették számba, pedig az összeíró is megjegyezte, hogy egyáltalán nincs forduló.

1 A termésátlagot 3,5 magban állapították meg. A török alatt már virágzó szőlőművelést az újjátelepülés után tovább folytatják. 2. TÁBLÁZAT A megművelt földterület nagysága a 18. sz. elején Szántó Rét Szőlő (köblös) (kaszás) (kapás) 1715 1565 1414 510 1720 2337 1191 381 A lakosság önellátásra rendezkedett be, még sövényfalú házaikat is maguk készítették. Az összeírások nemcsak Makón, de Csanád megyében sem említenek iparost vagy kereskedőt.

2 A helység új honfoglalói egyszerűen és alacsony színvonalon éltek, de Makó mégis a nagy lehetőségek városává vált. Ezzé tette kitűnő minőségű földje, jó ivóvize, a földbőség és nem utolsósorban szabadabb jogállapota. A Diós család az ősi makói nemzetségek közé tartozik, családfájuk három évszázadra vezethető vissza. A temesvári defterdár 1557—58. évi összeírásában még nem szerepel nevük.

3 Feltehetően a Makótól mintegy 50 kilométernyire a Maros jobb partján fekvő — időközben elpusztult — Diós nevű faluból származik a család. Legrégibb ismert tagja, Diós István Makón élte át 1686-ban a város törökök általi felperzselését. Az újjátelepüléskor ő is visszaköltözik, és az 1717. évi összeíráskor az itt lakó 84 család közül azon 59 családfőhöz tartozik, aki Makón született. A legtekintélyesebb gazdák egyike, ugyanis míg az egy családra jutó nagylábasjószágok száma hét, addig ő tizennégyet mondhat magáénak. A 83 makói család összesen 79 köblös szántót, 77 telek kaszálót és 110 kapás szőlőt művel, vagyis hozzávetőlegesen mindegyikből egy-egy egységnyit; Diós István viszont az átlagosnak kétszeresét: 2 öblös szántót, 2 kaszás rétet és 2 kapás szőlőt.

4 A 18. század első felében Makón a földnek még nincs különösebb értéke, a rovatos összeírások kizárólag az állatállományt veszik számba. Diós István fiai közül István II. (t 1769) nyolcökrös, Gergely kétökrös gazda. Akkor a zselléreknek is lehetett jószága, a Diós testvérek zselléreinek 6—6 marhája volt. Diós István II. vagyoni helyzetéről egy 1819-ből származó tanúvallomás alapján kapunk hű képet. A 82 esztendős Görbe Ferenc „ennek előtte mintegy 70 esztendőkkel, midőn az oskolába való járással felhagyott, öregebb Diós István tanyájára mint gyermek a juhok mellé segítségül kivitetett, onnan tudja, hogy néhai öregebb Diós Istvánnak voltak két fiai úgymint István az inquiráltatónak atyja és ennek testvére, Diós János, akik midőn az attyokkal együtt laktak, azon házba, mellyen most a Mágori Mihályné és Tót János házaik feküsznek, a gazdaság a következőképpen volt az öregnek haláláig, mely történt ezelőtt mintegy ötven esztendőkkel, nevezetesen volt nagy szállásföldje, de még akkor nem lévén azok felmérve, hány sessio lehetett, azt nem tudja, azon kívül volt mintegy 100 darab heverő barmos marhája, 25 1 Magyarország népessége a pragmatica santio korában. 1720—21. Magyar Statisztikai Közlemények. Új folyam XII. kötet. Budapest, 1896. 323. 2 Bohdaneczky Edvin: Csanádvármegye nemzetiségi és gazdasági viszonyai a XVIII. században. Csanádvármegyei Könyvtár: 36. Makó, 1940. 70. 1. 3 Borovszky Samu: Csanádvármegye története. Budapest, 1896. II. 352. 1. 4 Borovszky i. m. I. 318—319. 1. 6