Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)

Függelék. Diós Sándor: Makó város élete Ferenc József uralkodása alatt - A gazdaság gyarapodása

kerítést, az utca felől nagykaput csináltatott. A repülőeresz helyére nagyereszt hú­zott. A gazdaság is gyarapodott. Már a második kat. hold földet vette. Nem kellett tovább résziben aratni, kukoricát szedni menni. A családnak megtermett az évi ke­nyere, három-négy disznót tartott, annak is megtermett a kukorica. Már akkor évente mindig kettő disznót vágtunk. A család bőségesen élt. A legközelebbi hon­védi szatócsban minden volt, mazsolaszőlőtől kezdve. Cukrot az anyám mindig sü­vegjével hozta, nyolc-kilenc kiló volt egy süveg. Ezek után az apám mindjobban a kertészkedésnek élt, növelte a területet. Elkezdte a fokhagymát is termelni. Csak ak­kor óriási erőfeszítéseket követelt, mert a hagyma alá a földet még mindig kisásóval ástuk fel. Azért ősszel, amikor betakarodtunk, már mindjárt fogtunk hozzá a jövő évre a földet felásni. Ekkor az anyám már otthon maradt, helyette én mentem. Az apám egy kopottabb kisebb ásójába húzott egy könnyű nyelet, az volt az én ásóm. Naponként mentem az apámmal földet ásni. Ha nem sokat is, de amit én felástam, azzal is szaporodott, azt se kellett neki. így szoktattak a munkához. Akkor őszön már iskolaköteles lettem volna, de az apám elvitt a hatósági orvoshoz, az egy koro­náért adott igazolást, hogy az iskolába járáshoz még gyenge vagyok, kellettem a testvéreim mellé pesztrának. 1908. júniusba megszületett a negyedik fiú, Lajos. Aratáskor az anyám a gyerekágyat feküdte. Helyette marokszedőnek az apám en­gem meg Pistát vitt ki. O kiment hajnalba, megcsinálta a kötelet, amibe a kévéket kötöttük. Minket az anyánk fél hatkor költött: Menjetek, fiaim, apátok már vár benneteket. A földet tudtuk hol van, nem messze volt, bőgatyánk volt. Kapjad a ga­tyaszárat, Pista, oszt trappoljunk. Kint az apám kaszált, Pista hánta a kötelet, én meg sarlóval szedtem marokba. Mikor egy rendtábla le volt vágva, azt mondja az apám: Na, fiam, pihenjetek egy kicsit, majd én beköltözöm, azután majd összerak­juk. Estefelé azt mondja: Menjetek haza, fiaim, majd én felgereblyézem, és megyek én is haza. Ősszel már mentem iskolába, de akkor, ha a gyerek egy hétig nem ment iskolába, hívatták a szüleit, hogy mért nem volt a gyerek iskolában. Azért különö­sen ősszel sűrűn előfordult, hogy na, fiaim, most gyökeret szedünk, most sietős a gyökércsomózás, most nem mentek iskolába. Azon az őszön kint voltunk az apámmal gyökeret szedni. Este hazamentünk, a vacsora paprikás krumpli volt. Hús vagy kolbász nem volt benne. Azt mondja az apám vacsora közben: Mit gondolsz, te anyja, ilyen koszton lehet dolgozni ? Azt mondja az anyám: Elfogyott minden, nincsen se sonka, se kolbász. Az apám nem szólótt semmit. Vacsora után azt mondja: Anyja, adj egy kenyeres ruhát. Nekem meg azt mondja: Gyere, fiam, velem. Az utcánkban a másik sarkon volt Sáfrinénak a húsmérése. Alkalmanként oda szokott az anyám húsért küldeni engem. Mindig másfél fontot (háromnegyed kilót) szoktam vinni. Odamentünk az apámmal. No­vember dereka volt, este úgy hét óra után. Sáfriné öregasszony volt, korán lefeküdt. Amikor kopogtattunk az ablakán, már ágyban feküdt, de felkelt és kijött az utcára, meglátott bennünket. Szabadszájú volt, nem válogatta a szavakat, leszidott bennün­ket: Elkívánjátok, hogy azért a másfél font húsért én felkeljek az ágyból. Azt mondja az apám: Ne haragudjon, Rozi néni, most nem másfél fontot viszünk. Az­zal beinvitált bennünket a kamrába. Ott voltak a nyúzott birkák felaggatva a geren­dára, ott volt a mázsa is. Azt mondja az apám, terítsd a mázsára, fiam, azt a ken­dőt. Rozi néninek azt mondja, azt a fél birkát leakaszthatom, Rozi néni, mind el­visszük. Azt mondja: le; leakasztotta, megmértük, kifizette, elmentünk. Már nem is haragudott Rozi néni, amikor kikísért bennünket, azt mondja, máskor is eljöhet­tek. Az apám azt mondja, vidd haza fiam, bírod? Én elmegyek fuvarost keresni, aki holnap hazahozza a gyökeret. Addig Patkós nagyapáméktól hordtuk a tejet, napi egy litert. Hat krajcár volt literje. A napi egy liter a hattagú családnak kevés volt. A heti 42 krajcárt kiadni meg 73

Next

/
Thumbnails
Contents