Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)

Függelék. Diós Sándor: Makó város élete Ferenc József uralkodása alatt - Diós és Patkós öregapám

viseld magad! Semmihez ne nyúlj! Szégyent ne valljak veled. És akkor bement a gazdához, megkérdezte, van-e panasz a gyerekre. Ha néki volt panasza a gazdára, azt is megmondta. Nem is igen volt divat a családban, hogy egy gyereknek egy évben két gazdája legyen. A gyerekei bérét nem vette el. A bérükből ruházta őket. Mihelyt annyit kerestek, subát vett nekik, hogy legyen jó takarójuk. A részkeresetüket: búzát vagy pénzt kamatoztatta. Félretette, mikor nagykorúak lettek, mindegyiknek vett Honvédban egy-egy kis házat. A mellékbért: a szappant, tűzrevalót a házához vitette. Dajkám ezekből végezte a mosást, mert a gyerekek ruháinak a karbantartásáról néki kellett gondoskodni. Képzeljük el, 5 gyereknek fehér vászonból bőgatya, és hogy került az haza. Sokszor csupa kocsikenőcs, és azokat fehérre kellett mosni. Ha nem volt elég a szappan, dajkám hamulúgot csinált. Öregapám pedig ment a szikekre sziksót sepregetni, hogy pótolják a szappant. Mindegyik gyereknek volt egy kis fehér tarisznyája. Szombaton estére már mindegyik el volt készítve, és öregapám vasárnap reggel templom előtt hordta széjjel őket a gazdák házaihoz. A lányokat nem állította el. Általába Makón kevés lány szolgált. Nagyon vigyáztak az erkölcseikre. Nyáron kora tavasztól késő őszig úgyis volt napszám, munkaalkalom a tehetősebb kertészeknél bőségesen, és ezek a napszámok nem voltak lebecsülendők. Öregapám a lányok keresetét is, amit ruhára nem költöttek, félrerakta, és amikor férjhezmentek, abból stafírozta ki őket. Öregapám, amikor 60 éves volt, elég súlyos beteg lett. Addig pipázott, akkor felhagyott vele. A családjait akkorra majdnem mind szárnyára eresztette. A legkisebb leány volt még, az volt otthon. Akkor a létrán való felfelé kapaszkodást, az élet könnyítését, a szolgamódtól való szabadulást Makón a hagyma jelentette. A Diós gyerekek is tehát, amikor nősülni akartak, egy-egy jobb fajta kertészcsaládnak a lányát nézték ki maguknak. Messze nem mentek. Rossz hírük nem volt. Mikorra nősültek, az apjuk a lerakott bérökből a kis honvédi házukat megvette. Tehát nagy előnyük volt, lakás volt. Az apjuk rendes, takarékos, ha szegény volt is. Ezért a módosabb kertészházaknál is szívesen fogadták őket. Bár a hagymatermesztéshez nem értettek, de ott volt a feleség, betanította őket. Ott voltak az apósok, irányították őket. A bérükből haszonbérbe vettek 1000—1200 D-öl földet, ezzel indultak az életnek. Mellette elmentek napszámra. Abban az időben az öregek nem nagyon segélyezték a fiatalokat, még ha lett volna is miből. Azt mondták, nem jó a gyereknek nagy darab kenyeret adni, mert elmorzsálja. Tanulja meg a fiatal megkeresni, akkor jobban meg tudja becsülni. Ezt tanulták a Diós gyerekek is szolgálat idejük alatt is megkeresni és meg is becsülni. Ezt tanulták az apjuktól is. Rendes, becsületes embernek lenni. Ezt tanulták és ezt meg is tartották mind a négyen. Sajnos, közülük egy, Sándor, az apjuk azt mondta, ez volt a legügyesebb, 16 éves korában meghalt. Kutat ástak a tanya udvarán — nyáron — meleg volt, ő lent volt a kútban, a földet hányta ki egy ingben-gatyában, megmelegedett, leült pihenni, a hátát a kút oldalának támasztotta, kifázott. Egy hét múlva tüdőgyulladásban meghalt. Amikor tehát öregapám 60 éves korában beteg lett, a fiai már előzött kertészek voltak. És amikor jobban lett, a fiai nem engedték, hogy folytassa a zsellér életet. Azt mondták, édesapám, nem kendnek való az már. Velünk együtt bérelünk a kend részére is fél hold földet, és abba eldolgozgat kend. Majd segítünk elrakni meg felszedni, és abból kendtek édesanyámmal megéldegélnek. Először az öregapánk nem akart kötélnek állni, de aztán, hogy látta a fiai boldogulását, meg hogy neki is csak könnyebb lesz, neki állt. A fiai gondoltak vele. Vezették, irányították, mikor adja el a hagymát. Az öreg még 15 évig termelte a hagymát. A fiai abból a pénzből, ami a megélhetésük után még fennmaradt, vettek először 600 D-öl kákási szőlőföldet. Aztán már abba raktak néki hagymát, később még egy fél kákási járandót, majd 1 kat. hold kákási ugart. Mind közel volt a házához. Ezekbe ő élete végéig eldolgozgatott. 61