Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)
A Diós-ház - A ház élete
A családfő halála után, 1876-ban Börcsök Bálint hagyatékát képező ingatlanokat gyermekei: Julianna, Bálint és Rozália öröklik. 1878-ban Börcsök Julianna Erdei Józsefné halálával az 1/6 vagyont fiai, Erdei Mihály és Erdei Bálint kapja birtokul. 1880. augusztus 11-én kelt osztályos egyezséggel a vagyonközösséget megszüntették, a házat, valamint a 11 katasztrális hold 500 •-ölnyi bogárzói és hatrongyosi szántót ifj. Börcsök Bálint örökölte. A házat 1884. október 1-én kelt adásvételi szerződés alapján Nagy János és neje Erdei Erzsébet vásárolták meg. Szántójuk 4 járandó volt. Nagy Jánosnak 1899-ben bekövetkezett halálával a hagyatékát képező fél házat gyermekei: Julianna, János kiskorú, József kiskorú örökölték. Anyjuk elhunytával, 1903-ban a tulajdonjog öröklés és osztály jogcímen fiukra, Nagy Jánosra szállt. Az ő halálával, 1925-ben kiskorú gyermekei: Julianna és János örökölték. Nagy Julianna tulajdonát képező 1/2 házat 1926. januárjában, Nagy János 1/2 házrészét 1926. júniusában vétel jogcímén Diós Sándor és neje Erdei Erzsébet javára kebelezik be. Diós Sándor végakarata alapján 1976-ban 3/4 házrészét felesége, 1/4-ét Diós Erzsébet leánya örökli. A ház élete Az 1834-ben épült ház alapozás nélküli, vert falú lakóház volt. A födémet az épület tengelyében végighúzódó mestergerenda, illetve az erre merőlegesen fektetett kisgerendák tartották, a födém náddal készült, földdel megterítve és alól-felül tapasztva. Az ágasos, szelemenes nyeregtető náddal fedett. A háznak elöl és hátul egyaránt kiseresze volt. Alaprajzi tagolódása: szoba—konyha—szoba—kamra—istálló. A padlásfeljárás a kamrából történt. A konyhában szabadkémény, az utcai szobában boglyakemence. Az utcai homlokzat szinte tagolatlanul sima, egyablakos, az egész ház kívül és belül fehérre meszelt. Az ablakok kétrétegűek, külső szárnyai kifelé, a belsők befelé nyíltak. Az utcai szoba mai oldalablaka és a konyhaablak eredeti. A mai gerendatokos ácsolt ajtókból a kamraajtó eredeti. A helyiségek belső burkolata döngölt föld. Az udvaron istálló és disznóól. Ez a falusias hangulatú ház fél évszázadon át háborítatlan életet élt. 1885-ben Nagy János a polgári igényeknek megfelelően átalakította. A födémet mintegy ötven centiméterrel felemeltette, a tetőszerkezetet teljesen kicserélte a mai ollószáras tetőzetre, a házat cserépre vette. Az épület végébe istálló és szín épült, az eddigi istállóból kamra lett, a ház elé gangdeszkával ellátott folyosó, végébe kiskonyha készült. A ház tagolódása így módosult: szoba—konyha—szoba—kamra—kamra—istálló, a folyosó végén kiskonyha. Ekkor jelent meg a tisztakonyha és a tisztaszoba. A konyha nyitott tűzhelyét megszüntették, az utcára két új ablak készült, a konyha és a szoba ajtajait borított pallótokosra cserélték. A szobát padoltatta, a konyhát cementlappal, a folyosót, kiskonyhát és az udvart téglával burkoltatta. Az utcai homlokzatot, a szobát és a konyhát színesre festette. Az udvaron egy nagy vesszőhambárt állítottak fel, alatta tyúkólat képeztek ki. Az árnyékszék is ekkor készült. Az utcafrontra akác oszlopokra gyalult fenyő függő deszkakerítést állítottak. Az alacsony nádtetejű házból egyszeriben rangos mezővárosi gazdaház lett. 1926-ban Diós Sándor az egész épületet alárakatta és a padlásteret felmagasíttatta. Az utóbbihoz szükséges vályogot a Marsi-halomtól hordott földből a háznál verette. Ugyanekkor készült a mai téglakerítés. 1934-ben nagyméretű kotárkát vásárolt, alatta disznóólat alakított ki, kifutójának oldalfalai betonból készültek. Két-három év múlva a hambár mellé deszkából kocsiszínt, mögé pedig füstölőt csináltatott. A harmincas években kevésnek bizonyult a kotárka, ezért házilagosan egy górét is összeácsolt. Ekkor a hagymásszín alá egy kis pincét is készített a takarmányrépa tárolására. A szobákat, a konyhát és a folyosót időről-időre pingáltatta. 51
