Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)
A Diós család - Diós Sándor világa
A munka életeleme volt. Rengeteget dolgozott életében, ezt elkívánta családjától is. Örömét is lelte a munkában. Nem hiába írta magáról: „Én mindig a munka és az alkotás embere voltam." Édesapja kitűnő mesélő volt, ahogy az egyik menye emlékezik vissza „mindig tudott nagyokat mondani és ilyenkor megemelte a sapkáját: bizony isten, hogy így volt". A valóság elemeit színezte ki. Az egyik őse, mint a református egyház kúrátora bearanyoztatta a templomtorony gombját és a réz keresztelő medencét, ez az apáról fiúra szálló valóságelem nála már úgy jelentkezik, hogy a református öregtemplom építéséhez tizenhat kilogram aranyat ajándékozott. És milyen lenyűgöző történeteket ír le Diós Sándor apja katonaéletéről! Mintha Hári János mesés epizódjai élnének tovább. Mint a Diós család többi tagja, Diós Sándor is gyermekkorában szívta magába a családban élő szájhagyományokat. Ez volt az első iskolája. Teknőkaparó Öregapám evvel a teknyőkaparóval részös vót. És aszonta. — Léarattunk, befejeztük az aratást. A vontatók lé vótak kötve. Szombaton délbe elvégeztek, hát délután a gazda majd adja a fogatot, viszi a részösöket két kocsin. És mikor mán ott vót, hogy befognak, gyütt égy nagyon csúnya fölleg, asztán borzasztó nagy vihar. A vontatókat széthánta a szél. Hát káromkodtak a részesök. Ilyet is mondtak, olyat is mondtak. Aszongya a teknyőkaparó: — Mönnyetök haza. Majd én elintézöm. Mikorra köll, én összerakom űket, összehordom. Hát elgyüttek, ott hagyták. Ögye mög a fene, majd gyüvünk a gyüvő hétön, oszt majd összerakjuk. Addig hát vagy szárad vagy ázik az a vontató széjjel. A teknyőkaparó kint maratt. Amikor gyüttek a kocsival, hát fele úttyán vótak, mer az igási úton vót ennek a gazdának a tanyája, a csárdán házul, ott belül. Amikor fele úttyán, Ugar körül gyünnek, aszonygya, égy forgószél elkerül bennünket, benne égy csikó nyerítés. Hát aszonygya, hát ki vót. Amikor gyünnek haza — Honvéd szélin lakott — a teknyőkaparó ül a kapuba. Hogy gyüvünk el, hozott a gazda kocsija. Hát erre való embörök vótak, nagyrésze honvédi. Ült a kapuba. Hát té mán itthon vagy? — Hát nem vöttetök észre, amikor elkerültelek bennetöket, aszonygya, a forgószéllel. Aszonygya, de möhettök mán a gyüvő hétön, össze van téve mind a vontató. Hát aszonygya öregapám, nem hittük. De amikor kimöntünk, tényleg úgy vót. 5 8 Két tüzes szöm Amikor gyerökök vótunk, az átalsó szomszédban lakott Binecz Sándor. Kiszógált huszár embör vót. Jó vállas, erős fiatal embör. És hát este átalgyüttek beszégetni hozzánk. Ház ez az embör ősszel gyökeret ásni vót a Sammarkó fődbe. Ez Bánátba vót. Ez gyütt onnat, mönt a Nákó fődbe, a régi nagyszentmiklósi úton, és aszonta: — Hátranézők, hát gyün két tüzes szöm. Hát beszéltük — aszonygya — a boszorkányokat, hát ez biztosan az. Az annya erre mög arra, hát ez biztos boszorkány. Az az ötkilós gyökérásó a vállán. Hozzáfogtam lípni jobban — mer gyalog vót, bicikli szó sé löhetött, esetleg taicska — hozzáfogtam lípni jobban, de hátranézök, de közelődik ám a két tüzes szöm. Ez csak boszorkány, hát hiába lípök, csak közelődik hozzám. Hozzáfogtam szaladni. Vállán a gyökérásó és hozzáfogott kocogni. Éccő hátranéz, hát ott van közel. — Az annya erre arra ennek a boszorkánynak, hát mán mökfog. Vesd el magad a jó mély árokba. Hasra feküttem, aszongya, mellém a gyökérásó. Na mos mán gyühet a boszorkány. Engöm nem lácc mög. Hát aszonygya, amint ott fekszöm, elszalad mellettem az autó. — Na nézd, aszonygya, Sándor ilyen bolond vótál, hát hallottál mán rulla, hogy autó is van a világon, de eddig nem látott. És ez a gróf Nákó, ez fiumei kormányzó vót, és gyütt Fiumébul ide a birtokra, és ennek vót először autója. 5 9 Nem hiányzott a másik iskola, az elemi sem. A szülők nemzedéke még nem igen járt iskolába, némelyiket talán beíratták, de Diós Márton is csak a katonaságnál tanult meg írni, sokáig kis „d"-vel írta a nevét. Becsapni azért nem lehetett. Az ő 5 8 Elmondta Diós Sándor, 1975. január 21-én 5 9 Elmondta Diós Sándor, 1975. január 21-én 41
