Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)
A Diós család - A jobbágyfelszabadítás
A jobbágytelek elaprózódása és a nagyarányú zselléresedés Makón nem vezet a parasztság általános elnyomorodásához, a polgári termelési viszonyok viszonylag korán létrejönnek, és a város elindul a paraszt-polgári fejlődés útján. A vállalkozási tevékenység helyváltoztatással, utazással párosul. Az úti passusok protocolluma a személyleíráson túlmenően az úti célról is tájékoztat. A Diósok neve is gyakran szerepel az útikönyvekben. Diós János adatai az úti levelek jegyzőkönyvében Római katolikus, ötvennégy éves, középtermetű, őszes hajú, sárga szemű, kevéssé himlőhelyes, rendes orrú, őszes bajuszú, nem tud írni. Megyen nagyságos szomszéd bánsági megyékbe hagymának eladása vagy cserélése végett három lovú kotsin illyen egyik pej kantza jobb farán SD billeg, másik pej kantza bal czombján PC billeg, harmadik fehér kantza jobb farán SD billeg. Adásvétel céljából a Diósok gyakran felkeresik a közeli, de a távolabbi helységeket és állatvásárokat. Diós József (32 éves) 1831-ben Bánátba megy sertést vásárolni, Diós János (28 éves) 1832-ben és 1833-ban juhokat, 1834-ben marhákat, juhokat, sertéseket vesz. Diós István (22 éves) 1832-ben lovakkal kupeckedik, 1834-ben, 1842-ben és 1846-ban kereskedés céljából utazik, Diós János (39 esztendős) 1842ben Pancsovára kér útlevelet kereskedés végett, Diós János (19 esztendős) 1843-ban kocsisként, 1844-ben sertésvételért utazik, Diós István (26 esztendős) sertéssel való kereskedés végett vált úti levelet. Az úti passzusok jegyzőkönyvéből fény derül arra, hogy a Diós család bizonyos tagjai már a 19. század első felében termeltek hagymát és zöldséget, ugyanis abban az időben a termelőknek kellett a piaci lehetőséget megkeresni, őket hívták gatyás kereskedőknek. A harminchat esztendős Diós János 1831-ben zöldségeladás végett utazik édesanyjával Vásárhelyre, a huszonnyolc esztendős Diós Mihály 1848-ban hagymát és zöldséget visz eladni a szomszédos vármegyékbe, az ötvennégy esztendős Diós János hagymának eladása vagy cserélése végett megy a bánsági megyékbe. A jobbágyfelszabadítás A 48-as forradalom idejére tovább fokozódott a telekelaprozódás. Az egy jobbágyteleknél kisebb gazdaságok száma 1782—1849 között megkétszereződik, az egytelkeseké és az ennél nagyobbaké pedig megfeleződik. 22. TÁBLÁZAT A gazdaság nagysága (jobbágytelkekben) 1 alatti 1 telek 1 feletti 1782 3^4 104 161 1825 756 97 86 1849 789 50 74 A zselléresedés — a 19. század első évtizedeihez viszonyítva — mérsékeltebb, de ez már így is mélypontot jelent, minden száz jobbágyból csak 23 a telkes gazda és 77 a zsellér. Ugyanebben az időben országosan a telkes jobbágyok aránya 40,6%-ot tesz ki.) 28
