Tóth Ferenc: Egy makói hagymás család életútja. A Makói Múzeum Füzetei 26. (Makó, 1982)
A Diós család - Az urbárium idején
marhával tudják művelni. Kaszálói szintén jók, de sarjút nem lehet kaszálni, a széna betakarítása után igás marhákkal legeltetik. A teheneknek, heverő és növendék barmoknak elegendő a legelő. Az országban a legnagyobb jobbágytelek Makón, illetve Csanád megyében jön létre: 36 jugerum szántóból, 20 kaszás rétből és 1 jugerum beltelekből áll. Az urábárium kihirdetése — melyre Makón 1772-ben került sor — még nem hozott különösebb változást, a lakosok továbbra is az 1757-ben kötött szerződés alapján teljesítették kötelezettségeiket. Engel Antal püspöknek 1777-ben bekövetkezett halála után rendkívüli módon kiéleződött a helyzet a püspökség és a város között. Krisztovics Imre püspök élő jogforrássá kívánta tenni az urbáriumot, a helység lakói a korábbi állapot konzerválását óhajtották, ugyanis a szabadalmas helységeknek számító mezővárosoknak nem volt kötelező az urbárium egységes végrehajtása. Az új püspök kérte a tizedszedés jogát, a város használatában levő legelőből majorsági birtokot kívánt kihasítani és fel akarta méretni a jobbágytelki földet. Ezzel kezdetét vette az egy évszázadig húzódó úrbéri per. Az úriszék és a megyei bíróság teljesíthetőnek tartotta a földesúri követelést, de a helytartótanács kimondta, hogy a város lakói 1699-ben az egész határt megkapták, az továbbra is a község birtokában hagyandó. Végül a két fél egyezségére lépett. Az uraság részére 3 sessio földet kiszakítottak, és a szerződésbeli kötelezettséget évi 9000 forintban állapították meg. Az 1772. évi urbárium tabelláján feltüntetett földterületnagyságot bemondás alapján töltötték ki, az úrbéri földek 176 l/s sessiót tettek ki. Ezt megelőzően földközösségi rendszerben művelték a város határát. Az életbeléptetett urbárium az utolsó osztást állandósította. A szilárd telekrend ekkor jött létre, ennek következtében a tanyásodás gyors ütemben haladt előre. A földesúr 1781-ben felmérette és újraosztatta Makó határát. Vertics József erről részletes térképet készített és pontos kimutatást, a Tabella geometricát. A felmérés az 1772. évinek mintegy négyszeresét vette számba, 621 Vs sessiót. A módosított urbárium 1782-ben lépett életbe. Az újjátelepülés óta jelentős társadalmi differenciálódás ment végbe, a házas és házatlan zsellérek aránya nagymértékben növekedett. A Diósok az urbárium idején is a tehetősebb gazdák közé tartoznak, egy házas zsellér ugyan akad már közöttük, de a többiek kimondottan jómódúak. 4. TÁBLÁZAT A parasztság rétegződése 1782-ben Fő Jobbágy Házas zsellér Házatlan zsellér 654 449 180 51 35 14 1283 100 5. TÁBLÁZAT A telkes jobbágyok rétegződése 1782-ben (%-ban) 1/4 1/2 3/4 telkes telkes telkes telkes 29 30 10 18 13 telek fölött 100 10
