Tóth Ferenc: Anyag és technika Makó népi építészetében. A Makói Múzeum Füzetei 24. (Makó, 1979)

lyogot is készített. Kisebb eső nem ártott a vályognak, ha nagyobb zivatart fogtak ki, összehányták és újra verték. Egy parasztkocsinyi polyvával négy-ötezer vályogot vertek. Polyva helyett utóbb próbálkoztak fürészporral, forgáccsal, kenderpozdorjával, de a magyar búza polyvájának nincsen párja, ugyanis ennek tokiásza hosszú. A téglához viszonyítva a vályog ára mintegy felényi. Az 1960-as években a kis méretű 300, a nagyméretű 350 forintért kelt el ezrével. 15. Vályogvetés az asztalon Házépítéshez nagyméretű vályogot használtak. Rakása a téglafalhoz hasonlóan történt, ügyelni kellett a fal kötésére. A fal szélessége másfél vályog (másfél sukk), a kötőanyag sár. A falazáshoz használt sarat előző este beáztatták, amely éjszaka folyamán megkelt. Híg sarat használtak, ugyanis ez a vályog közé folyt. Ha a vályogot falazáskor falhosszban rakják, ez a futóra rakott sor. A fal kötése miatt a futó sor váltakozva: egyszer kívül, egyszer belül esett. A falat kifeszített zsinór mellett rakják. Némely sornál kiegészítő sárréteget húznak. Jó munka esetén a sár nem csorog meg, ha mégis megtörténne, kőműves kanállal lehúzzák. Vályogvető eszközök a makói múzeum gyűjteményében: 22. Lyukas vályogvető forma, vályogvető. Makó, Csongrád m. Lsz: 75. 254. 1.13 milliméteres gyalulatlan fenyőfa deszkából hevenyészett összeállítású szegezett kivitelben, két fafogóval, fenék nélküli. A vele készíthető vályogméret h: 29,5 cm, sz: 14,5 cm, m: 11 cm. (10. a kép) 187