Tóth Ferenc: Anyag és technika Makó népi építészetében. A Makói Múzeum Füzetei 24. (Makó, 1979)

tégláztuk. Az is ugyanúgy mönt, mint emez. Akkor aztán kiszámoltunk mindönt. Napi 120 kiló búzát kerestünk személyönkint. Az irányfás falverésen kívül alkalmazták a jármos módszert is. A másfél méteren­ként elhelyezett vasjárom a földbe ásott oszlopokat helyettesítette. A falra keresztben, a deszka alá és fölé helyezték el a laposvasból készült, két végén kilyukasztott járom­vasakat, ebbe dugták függőlegesen a járomszögeket, amelyhez szintén feszítőfával ál­• föld teglc 1 00 i _ 90 80 70 6 0 50 4 0 30 20 1 0 1900 1910 1920 1930 1949 6. A faház falazata 1960 1970 lítottak be a deszkákat. A föld döngölését a jobb és bal deszkánál egyenletesen kellett végezni, mert a járom nem állt szilárdan, sokszor a csizma szárával kellett függőlege­sen tartani. Az irányfás faltömők nem is sokra tartották a jármos falverőket. Környé­künkön Pitvaros vidékén lett általános. A házépítők főleg azért nem szerették, mert a járomvasak helyén lyukak maradtak a falon. Mégis alkalmazták a fahiány idején, főleg olcsósága miatt. A föld kitermelése, hordása és döngölése az irányfással ha­sonló módon történik. Deszkaemeléskor magát a jármot is emelni kellett. A vertfalú kerítést falkerítésnek hívják Makón. Ez általában egy sukk vastag, ma­gassága pedig öt sukk. Tetejére bolyhával kifelé fordított csutkatövet tettek, és így tapasztották le. Néhány helyen fülbecsavarókával futtatták be. Később cserépre vet­ték, hogy évről évre ne kelljen tapasztani. A falkerítést szintén faltömők készítették, de itt már jobban lehetett naggyázni. Faltömő eszközük a makói múzeum gyűjteményében: 1. Tömöfa, élöző, első élöző. Apátfalva, Csongrád m. Lsz: 77. 543. 1. Egyetlen keményfából faragva. Döngölő része lapos, keskeny, sarkai lekerekítettek, trapéz alakú, nyele kissé keskenyedő. Gyenge Miklós 1935—1972-ig használta. A bandagazda mindig első élezővel dolgozott, ez a legki­182

Next

/
Thumbnails
Contents