Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)

„AZ IDŐ ROSTÁJÁBAN" - Dr. Tóth Ferenc: A makói Espersit-ház

dennel szemben, ami ósdi, feudális, babonás és embertelen; a nyílt szív és embertársi együttérzés minden elnyomott és üldözött iránt; szabad emberi öntudat minden hatalommal és parancsolgatással szemben, s nem utolsósorban lovagi tiszteletadás a mindig emberszámba vett asszonynép iránt." Házuk tája valóságos szellemi oázisnak számított. Móra szavai szerint: „Szó ki nem mondhatja, mekkora respektussal nézünk innentrül Makóra", Juhász Gyula a polgári forradalom győzelmekor „első szabad ének"-ét ide küldi, József Attila pedig „Maros-menti Konstantinápolyinak nevezi a várost, Erdei Ferenc Futóhomok c. munkáját a „hű strázsának" ajánlja. E kis vidéki várost elhagyó József Attila nosztalgikusán gondol öreg komáira, hiszen „itt nem volt a János bácsi meleg, biztató szeme, simogató keze, Galamb Ödön szerető magához való ölelése, és Tettamanti Béla szerelmes, férfias, bátor kézszorítása." Világszemléletben és emberi magatartásban, tudásban és látókörben, fennkölt gondolkodásban és puritánságig egyszerű életmódban egyaránt példaképévé válhatott ez a néhány öreg barát a tizenéves diákköltőnek, József Attilának éppúgy, mint a fiatal parasztpolitikusnak, Erdei Ferencnek. A proletár érzületű Könyves Kolonics Józseftől kapta Makó fogadott fia a szegényember-versek eszmei alapját és ügyvédbojtárként principálisától, az atyai jóbaráttól a politikai indítást a város édes gyermeke. A „meghitt kultúrbarlang"-ot, az egykori politikai csatározások színhelyét, az irodalmi és művészeti élet fellegvárát, az Espersit-házat a közelmúltban irodalmi emlékmúzeummá alakították át. A kiállítás a genius locit mutatja be: Juhász Gyula makói tanár éveit és vendégeskedéseit az Espersit-házban, ahol napjai „derűs örömbe folytak a munkálkodásba", Móra Ferencet, a „tiszteletbeli makai"-t, aki könnyes szívvel hagyja itt a paradicsomot és az „Új paraszti füttyként" induló József Attilát. A vitrines és tablós irodalmi kiállítás mellett három rekonstruált szobaberendezéssel (Espersit János férfiszobája, Könyves Kolonicsék hálója, Kesztner Zoltán villanytelep-igazgató vendégszobája) a jeles pártfogók életmódját és életkörülményeit is megismerheti a látogató. Mindezt egy korszerűen felszerelt előadóterem egészíti ki. Az új rendeltetésű épület mottójául Juhász Gyula itt fogant sora kívánkozik: „A Músa áldja ezt a szép lakot". Élet és Tudomány 1979. május 18. 70