Varga Dezső: Espersit János és baráti köre. A Makói Múzeum Füzetei 23. (Makó, 1979)

„MA NEKED ZENGEM ELSŐ SZABAD ÉNEKEM" - József Attila Espersit Jánosnak ajándékozott családi fényképre írt ajánlása - Espersit János levele József Jolánnak

Szeretetlenségről sem panaszkodhatik Attila. Úgy látom, hogy nagyságos aszszony is és nővére Etuska is szeretettel övezik körül, gondolnak vele s itt is vagyunk jó egynehányan — magamat nem emelem ki, — akik szeretjük őt s gondolunk vele s ha nem falelkű, aminthogy nem az, akkor ezt tudnia és éreznie kell. Egyetlen egy eset volt, amikor megszomorított és amikor szemrehányást tettem neki, amire talán egyik odaírt levelében célzott is. Állítólag egy komor pillanatában, valami kis szamárságért kiszaladt a vasúti sínekre, ráfeküdt, de idejében meggondolta magát és bizonyára megbánta százszor, amit tervezett, mert igazán semmi, de semmi oka sem volt reá, poétás érzékeny rémlátás volt s engem még most is azért bánt, mert ez a kiruccanása isten tudja milyen világításba helyez engem, aki immáron öt hónap óta közvetlen közelemben tartom, azóta ügyelek reá s mindig jobban szeretem, akár csak a saját fiam volna. Megnyugtatásul megírhatom, hogy ügyelek arra, hogy neki meg nem felelő környezetbe ne jusson s olyan pajtásai ne legyenek, akik időlegesen feltörő bohém hajlamait kiaknáznák s nem kellő útra vezetnék. Ezért nem szeretném, ha az idei nyáron, amikor érettségire kell készülnie Szegedre menne, mert ott van egy süvölvény költő gyerek, aki iszákos, könnyelmű, rosszra hajlamos s Attila iránt mutatott szolgai meghunyászkodásával az általa megkezdett ösvényre csábítaná, ami időlegesen Attilára rossz befolyással lehetne s kár volna az elpocsékolt időért, mert most Attila nem ér arra reá, hogy ilyen exkursiókkal kísérletezzen, amitől úgy sem fog megszabadulni, de most neki tanulni kell, hogy letehesse az érettségit és Szegedet e célon nem javallom s ez a nézete éppen ez okból Juhász Gyulának is. Régen készültem már írni, de egyéb teendőim s néha a hangulat hiánya meggátoltak. Azért írok most részletesebben s miután Attila most szorgalmasan tanul és e hó végén vizsgáznia kell, én tanácsoltam neki, hogy a távirati hívást köszönje meg, de ne menjen fel Pestre, mert most minden percért kár, amit nem a könyveinek szentel, mert régebben ezt a dolgot egy kissé könnyebben vette s inkább verseket írt, de legalább szépeket s így idejét nem haszontalanul töltötte el. Most azonban teljes erővel neki feküdt a tanulásnak s miután jó fejű, nyílt eszű fiú, hiszem, hogy az esetleges mulasztást e rövid idő alatt helyrepótolja és az összevont vizsgát sikeresen kiállja. Tanárai is szeretik. Állandóan jár hozzájuk s vannak megértői és kedves patrónusai és hívei köztük. Szóval minden út és mód meg van adva, hogy boldoguljon s most minden ő rajta áll. Nagyon sajnálom, hogy e hó végén meg kell válnom tőle, de nyárára nem tarthatom magamnál, mert leányom e hó végén hazajön s így legjobb akarattal sem adhatok neki helyet, mert egy felnőtt fiam is van s nincs számára férő helyem. Addigra azonban valószínűleg levizsgázik s így csak nyári tartózkodásáról kellene gondoskodni szeptemberig, míg az érettségi vizsgát le nem teszi s talán legjobb volna e két hónapra valahogy Budapesten elhelyezni, ott legalább nagyságos asszony és Attila nővére gondolnának vele, mert Attilának szeretetre szüksége van; érzem abból is, hogy sokszor meleg érzéssel ölel magához reggelenkint, amikor felébresztem s nem volna jó, ha most megint új emberek, új helyzet s új harc elé kerülne addig, míg az iskola porát le nem rúghatja magáról, hiszen ez a két hónapi idő nem sok, ezt élje át gondtalanul, azután úgy is jön számára a tülekedés, a harc, az emberek gonoszsága, értetlensége, előítéletük és sok más fonákság, amivel meg kell birkóznia. Ha nem feltétlenül szükséges, hogy Budapestre menjen, úgy kérem nagyságos asszonyt, hogy a vizsga idejéig ne hívják, ez kizökkenti a tanulásból, nincs neki itt semmi, de semmi baja, az egész idő már csak két hét s kár volna a vizsga eredményét veszélyeztetni. 31