Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)
Makó Várossáról közönségesen - Nevének eredetéről, s okáról: de
§. 3. Nevének eredetéről, s okáról: de Erről is semmi bizonyost nem mondhatunk. Egy Város, vagy Helység neve sints jelentés nélkül. Ha ma mindnyáját nem értjük is, régen, s azok, kik nevét adták értették. Hazánkban a Városok, Helységek neveiket vették, vagy valamelly jeles embertől, mint Árpád, Buda, Csaba, Szent András, Szent János, Szent Anna, vagy valamelly nevezetes történettől mind Munkáts, Hadház, Kardszag; vagy a helynek valamelly kitetsző tulajdonságától, mint Halas, Madaras, Kenderes, Szőllős, Dombegyháza, Kétegyháza. Ezek közzül melyik illik már Makóra? Meglehet, hogy Makó neve vagyon ezen Görög szóktól: mache hartz, machomaj hartzolok, és hogy még a Görög nyelv és uralkodás virágzása idejében neveztetett így, azon hadakozásokra nézve, mellyeket itt vagy magok a Görögök, vagy valamelly szövetségeseik a Gothusakkal, Gepidákkal, vagy Hunnusokkal, Avarokkal folytattak; melly Hunnus háborúknak emlékjelei még ma is fennállanak e tájon lévő számos halmokban, mellyek innét Szentesig elnyúlnak, itt pedig legnagyobb számmal találtatnak. Hogy ezek a Hunnusoknak, tudniillik vagy Főembereiknek, vagy a hadban közzülük elhúllottaknak Temetőhelyeik légyenek, állítja Horváth István a régi Történetírók után, erősíti a szóhagyomány is, melly szerént a Németek is, mind e mai napig a nálok helyenként található halmokat Hunnus Temetőknek nevezik; s emlékezem reá, hogy azokat én is gyermek koromban, az Atyámtól a háborúkban elesteknek, nagy gödrökbe rakásra hányt, és földel behordott holt testeikből támadottaknak lenni hallottam. Sőt úgy látszik, hogy halom ezen gyökértől jő: halni, vagy hálás. Szokása nyelvünknek, az igéktől, vagy nevektől lom, lem végzettel külömbkülömbféle jelentésű szókat formálni, p.o. alom: ollyan valami mellyben az állatok alusznak; nyúgalom, vagy nyúgodalom: olyan állapot, mellyben az ember nyugszik. így: unalom, lakodalom, sokadalom, félelem, védelem, segedelem s a t. E szerént halom jelent olyan valamit, mellyben az ember halva van, vagy mellyben halottak vágynák. — Midőn Makó nevét a Görög machomaj szótól származhatottnak lenni mondom, a k és ch között való külömbség semmi nehézséget nem tsinálhat. Mert a Magyarnak ch hangú betűje nem lévén, változtathatta azt k-vá, mint ezekben: Krisztus, Krónika. Másrészről az is megjegyzésre méltó, hogy Makó neve a régibb Irományokban, és Könyvekben találtatik Machónak is írva, mint Ember Pálnál is e kétféle írásmód egymást felváltva fordúl elő. Meglehet az is, hogy Makó valamelly illyen nevű embertől vette nevét. Ezt a Familiai nevet még ma is feltaláljuk hazánkban; sőt feltaláljuk a külföldön is. A múlt Század közepe tájján, Sziléziában, a Breslaui Fő Oskolában tanított egy Makó nevű Professor, kinek Logicája és Physicája az én Thecamban is meg van. — Csaba, Szabolts, Örs (Urs) szinte illyen érthetetlen Helynevek volnának ma, ha azokat a nagy embereket, kiktől vészik azok eredeteket, a História fel nem jegyzette volna. Leghihetőbb pedig az, hogy Makónak neve ezen Vidéknek régi lakossaitól, a Gothusoktól, vagy Gépidáktól maradt, azért nem értünk alatta semmit. Makót a régibb Geographusok írják Makóvá nak; illyen végű Helyneveket még ma is többeket találunk a meg nem magyarosított, s régi neveket inkább megtartott szomszéd Bánátban. Ilyenek: Csákóvá, Pántsova, Moldova, Dubova, Orsova s a t. A va végzet a Magyarok szájjában elkopván, lett Makó, valamint Besenova is Magyarul Besenyő. Itt kérdésbe jő az is: mit jelent a Makó neve eleibe tétetni szokott P betű? Egyik rész azt mondja, ezt: Püspök; másik, hogy ezt: privilegiált. Mind a két résznek igazsága lenni látszik; mert a bizonyos, hogy Makót most a Püspök bírja: de bizonyos az is, hogy Makónak a privilegiált titulushoz jussa van, mint az alább következő (§. 7. 8.) Irományokból meg fog tetszeni. Sőt volt a Városnak egy illyen körülírású 7
