Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)
Makó Várossáról közönségesen - Régiségéről - Régi Nagyságáról
Petsétnyomója is: Sigillum Privilegiati Oppidi M. Makó neve nem fért le, annyival inkább nem az esztendő szám: következésképpen, mikor készült? nem tudni, hanem hogy ezzel éltek a Püspökség idejében, bizonyítja a Kristovits Püspökkel 1780-dik esztendőben kötött Contractus, melly ezzel van megpetsételve. Ezt a Ns. Vármegye, 1815-dik esztendőben, a viszszaélések eltávoztatása tekintetéből, a maga Levéltárába bététetni rendelte. Egyébaránt, ha szinte azt meglehetne is mutatni, hogy a P privilegialtat tesz: ebből mindazáltal nem következne, hogy Makó nem Püspöki Jószág; mert hogy azzá lett, alább meg fogjuk látni. §. 4. Régiségéről Hogy itt a régi időben is Városnak, vagy Helységnek kellett lenni, gyaníthatjuk Makónak már tsak a nevéből is, melly régiségre mutat; de gyaníthatjuk a helynek minémüségéből is. Egy felől a Maros, melly ivó vizet, s halat, azontúl az erdőség, melly épületre és tűzre való fát adott; más felől a nagy rétség, melly az élet szükségleteit fedélnek valóval, s külömbkülömbféle madaraival pótolta, és a melly a régi háborús időkben búvó helyül, s bástya gyanánt szolgált; ismét másfelől a nagy kiterjedésű, kövér, és könnyen mívelhető tér föld lévén: egy illyen helyet, már a régi időben is, lakosok nélkül nem lehet gondolni: de a kiket az idők viszontagsági ismét meg ismét elszélesztettek, és ismét, meg ismét öszvegyűjtöttek. Ámbár pedig ezek így legyenek is, mindazáltal Históriai dátumunk Makónak létéről, és miben létéről, nintsen elébb a Reformatio idejénél. Itt mindjárt, mint alább a Második Részben láthatni, úgy tűnik fel a Makai Reformata Ekklésia, mint nevezetes Ekklésia, mellyben nagy Oskola volt, mellyben Esperesek laktak, s melly egy ideig az egész Egyházi Vidéknek nevet adott. De még nagyobb világosságot találunk Makónak régiségére nézve 1608-dik esztendőről. Ekkorról vagyon tudniillik a Város Levéltárában Oklevél, Bátori Gábor Fejedelemtől, mellyben a Makaiaknak néminemű kedvezések engedtetnek, s melly alább a 7. §-ban szóról szóra látható. Ebben Makó már úgy említtetik, mint Mező Város; nem tsak, hanem az is mondatik róla, hogy azt már a feljebb való időkben, külömbkülömbféle Nemzetek Katonái, Nevezetesen pedig a Tatárok gyakran elpusztították és feldúlták. §. 5. Régi Nagyságáról Hogy Makó már a pusztulás előtt is nevezetes és népes Város volt, azt a legközelebb mondottakon, és a nép Szájján forgó Szóhagyományon kívül, bizonyítja egy, a Város Levéltárában található, majd a 7-dik §-ban előjövő, a pusztulás alatt, 1693-ban, négy elébbi Makai lakos s előkelő emberek által, bizonyos Fitos Gergely dolgában költ Levél, mellyben az állítatik: hogy Makó a pusztulás előtt, ezen a Vidéken Anya Város volt, hogy öt adófizető helységei voltak, mellyek meg is neveztetnek; hogy háború idején a Fels. Király hadai közzé hetvenöt (75) Lovas Huszárt (és így nem tsak legényt, hanem legényt lovastól, fegyverestől) szokott kiállítani, melly nem kitsiny helytől telhetett. — Ugyantsak régi népességét bizonyítja az is, hogy újra megszállván, a mindjárt említendő esztendőben elébbi lakosai, 25 esztendő alatt annyira nevekedett, hogy Vásári Privilégiumot nyert, mellyről szólló Oklevél, VI-dik Károly Császártól, hasonlóképpen feltaláltatik a Város Levéltárában. De helye vagyon hát már itt, hogy szólljunk Makónak 8
