Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Makó Várossáról közönségesen - Helyheztetéséről - Hajdani állapotjárói

§. 1. Helyheztetéséről Makó Tekintetes Nemes Csanád Vármegyének Déli és Napnyúgoti szegletében, a Marosnak jobb partjára helyheztetett Mező Város, esvén hozzá Északra Holdmező Vásárhely negyedfél, Földeák a két Város határa közzé mintegy béereszkedve, egy, Észak Keletre Tót Komlós négy, egyenesen Keletre Mezőhegyes negyedfél, Palota harmadfél, Dél Keletre Új Csanád másfél, Apátfalva egy, Délre Zombor fél, Napnyúgotra Szeged négy Geographiai, vagy Német mérföldre. Bővebb, s részenként való leírása alább következik. §. 2. Hajdani állapotjáról A régi időből, egészen a Reformatióig, Makóról semmit sem tudunk. Az egyes helyekre, s történetekre a közönséges História ki nem terjeszkedik, s nem is terjeszkedhetik: az apróbb Krónikák készítésén, s Levéltárak felállításán pedig, a hajdan kor — mikor még a tudományoknak tsak imitt amott látszott valamelly szikrája; mikor a legfőbb rangban s tisztségekben lévők között találtattak ollyanok, kik neveiket nem tudták leírni,* mikor nagyobb ditsőségnek tartatott, de szükségesebb is volt a kard, mint a penna forgatás — nem sokat aggódott. De ha találkoztak is valahol e félék, a Törököknek és az azokkal együtt hartzolt, s előljáró seregeket tett Tatároknak, s majd a Ráczoknak gyakori, és sokáig tartott pusztításai semmivé tették. Nevezetesen pusztították ezt a vidéket a Törökök, s tatárok 1552-ben, midőn Debreczenig mindent feldúltak, s a lakosokat rabságra vitték, — pusztították 1686-ban, midőn Szegedről ki szoríttattak; — 1690-ben, midőn Belgrádot, Karánsebest, Lúgost újra meg vették, Temesvárt, Gyulát, Váradot új seregekkel meg rakták, s dúló csapatjaikat ismét egész Debreczenig botsátották; — 1693-ban, a midőn Croy Generális, Belgrádnak ostromlásával, melyet tsakugyan meg nem vehetett, felbosszantván a Törököt, a Nagy Vezér 30 ezer Tatárnak, hadi szolgálatja jutalmáúl meg engedte, hogy ezt a mi Vidékünket felprédálja, — pusztították 1704-dik s a következett esztendőkben, a Il-ik Rákótzi Ferentz ellen, Kiba és Tököli** Vezérek alatt feltámadt Ráczok. Magáról Makóról hát a régi időből semmit sem tudunk; de már a tájjékáról igen is, nevezetesen: hogy ezt az egész Vidéket a Marosról Morussenumnak és Moriseumnak hívták, sz. István Király idejében nyerte Csanád nevét Chunád Fő Vezértől, azután ide való első Fő Ispánytól, kinek esmértetésre méltó leszsz megjegyezni a következőket: A Magyaroknak ide jövetele előtt, ezt a részt, a Marostól fogva a Szamosig, az akkori Napkeleti császártól, VI-dik Leótól bírta Mén Marót, Bihari fejedelem; * Lásd Budai Ésaiás Magyar Ország Hist. I.Dar. 304 1. ** Kis Bál. Tract. Hist. 5