Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Makó Várossában lévő Reformata Ekklésiáról különösen - A Prédikátorok a Reformatio lábra állásától fogva a mai időig

Mária, Kik közzül az első a Makai Kántorhoz, a két utóbbiak Szentesi előkelő Gazdákhoz mentek Férjhez; Továbbá Ferentz, ki Szentesen Tanítóságot, István, ki ugyan ott Asztalos mesterséget folytat. XI. Etsedi Miklós. Hódmezővásárhelyi Rektorsága után Akadémián megfordulván, jött második Prédikátorságra 1784-ben Decemberben. Ekkor kezdődött hát a kettős Papság a Makai Ekklésiában, és azzal együtt a Collegatusbeli gyűlölködés, botránkoztató viszszálkodás, és tartott, hol kissebb, hol nagyobb fokra hágva, 1817dik Esztendeig, t.i. az alább említendő Szirbik Miklós Prédikátor ide jöveteléig. Tiszteletes Etsedi Úr Tisztitársán nem sokat adván, e pedig tűrni nem tudván, s majd a dologba holmi tsuf pletykák miatt az Ekklésiának több alsó rendű tagjai keveredvén: ebből támadt egy ollyan gyalázatos per, melly Tekintetes Csanád Vármegye Törvényszéke előtt Esztendeig folyt, s mellyet ezen Tekintetes Megye Levéltára a következő világgal tudatni fog. Én pedig azt a feledékenység éjtszakájával boríttatni kívánván azt mondom reá a Frantzia Poétával Thuánnal: Tűnjön el az a nap örökre, és ne lássa a következő nemzedék; mi legalább hallgassunk és engedjük, hogy az éjszaka beborítsa a sok csúfságot.

2

1 Végre a Vidéki Consistorium akarván Bíró lenni a dologban, 1803-dik Esztendő Fébruarius Hónapja elejére, ide Makóra Gyűlést rendelt: de midőn az éppen beállani akart, Tiszteletes Etsedi Miklós Úr megholt. Eltemettetett az említett esztendő Fébruarius Hónapja 7-kén, a Templomnak déli oldalánál készíttetett kriptába. Maga írt magának deák Epitaphiumot, melly így vagyon: Meghidegült testem a gyászteli sírban pihen már, Lelkem azonban a mennyei boldog örömbe repült. Nyájamnak pásztora lévén, ám még verset is írtam, Félkezemben volt pálcám, másikkal lantot pengettem. Vándor! szeresd a Múzsákat, gondolj majd rám is nagy néha, Vésd be szívedbe emlékét annak, ki elnyugodott itt. Légyen ezért köszönet s teljes dicséret Istennek.

2

2 Tiszteletes Etsedi Úr, a versírásban, mint sírversében is érinti, gyönyörködvén, írt két könyvetskét versekben, ezen czímek alatt: Tsendes Musika, mellyben külömbkülömbféle énekek vágynák, és Sárga Liliom, mellyben a többek közt leírja életének viszontagságait. Első felesége volt Szőnyi Eszter aszszony, néhai Vásárhelyi Prédikátor, és Esperest, Szőnyi Béniamin Úrnak Leánya; második Nagyságos Nagy Juliánná Aszszony, Debreczeni lakos. Nagyságos Nagy Mihály Úrnak Leánya, ki Férje halálával szegény állapotra maradván, némelly Uraságoknál folytatott szakátskodása által kénteleníttetett magának hanyatlott idejére valót szerezni. Első házasságából maradtak két gyermekei: Eszter, ki Makón egy Ötvöshöz ment Férjhez, és Miklós ki Attya halála után a Makai Fef. Ekklésia alumniumán, némelly Jóakarók segedelme által tanult a Debreczeni Református Collegiumban hat esztendeig. Lett a Nagy Bányai Egyházi Vidékben Pettyeni Prédikátor, s 1831-ben a Cholerában megholt. XII. Szikszai Béniámin, a feljebb írtt Györgynek fija 1803-dik Esztendő Április utolján hozódott első Prédikátorságra Kábáról, három esztendeig ott viselt Prédikátorsága után. Tractualis Aszszessorrá lett 1812-ben, megholt 1828-ban Martius 9-kén, életének 56-dik esztendejében, esztendőnél tovább tartott sorvadozása után; s eltemettetett a Templomnak Déli oldalánál lévő második Kriptába, hol a következő Epitaphium látható: 50