Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)
Makó Várossáról közönségesen - Test formájokról, Öltözetjekről, Élésmódjokról
Czéh van 7: l s ő a Takátsoké, melly legrégibb, 2 di k a Czizmadiáké, 3 di k a Szűtsöké, 4 di k a Tímároké, és Vargáké, 5 di k a vékony és vastag Szabóké, 6 di k a Kovátsoké, és Kerékgyártóké, 7 di k az Átsoké, Asztalosoké, Lakatosoké, Üvegeseké. — Ezek között sokáig tartó viszszálkodás volt a felett: hova fizessék a Kántor pénzt; tsak a Római Catholika Ekklésiának é, vagy mindenik Felekezetbeliek, a magok Ekklésiáiknak? végre ez utóbbit felsőbb helyen megnyerték. Kereskedést is folytatnak — a már említett Kalmárokon és Sidókon kívül — néhányan t.i. — mint már ez is feljebb részenként előadódott — fával, a Maroson; gabonával, ugyantsak a Maroson Szegedig; sovány, és hízott sertésekkel, mely utóbbiakat hasonlóképpen a Szegediek szokták leginkább megvenni. Egyébaránt a kereskedés itt még sokkal nagyobb lehetne, s a hely fekvéséből reménylhetni, hogy az idővel nevekedni fog. Az asszonynak foglalatosságai a szokott aszszonyi munkák, azzal a kivétellel, hogy szőnni magok nem szoktak, minthogy az itt találtató sok Takátsoknál fogva, ahoz könnyebben jutnak. Szőnnek pedig az idevaló Takátsok, a közönséges vásznon kívül, külömbkülömbféle veres, és kék tarkákat, szép pamutos derékallyakat savolyost, sőt damaskot is, de a melly utóbbi megszűnni készül. Vágynák az aszszonyok között sok kofák is, u.m. kenyér—kaláts—petsenyesütők, liszt—gyümölts, és zöldségárulók, kik a helybeli piatzon kívül, a hol a pénzen élő sok Sidóságtól szép hasznot húznak, Szent Miklósra, s leginkább Mezőhegyesre hordják árrúikat, s ez utóbbi helyről igen sok pénzt behordanak. Innen esett, hogy mikor az ezüstpénz ismét folyamatba kezdett jönni: az Mezőhegyes útján, Makón leghamarabb elszaporodott. A Makai kenyér igen híres, s mindenütt kapós. A hagyma, s zöldség árúló kofáknak Temesvár, és annak vidéke a legjobb eladó helyjek. Nem egy van köztök ollyan, a ki ezer, s több forint árrút is elád. A mi tulajdon Vásárit illeti: Héti Vásáriban — mellyek hetenként kétszer, Szerdán és Pénteken tartatnak — gabonavásárja a Gyulai, s Szegedi után való: más élelmiszeri; vagy ülő vásárja pedig, a Szegedit itt is kivéve, ezen a vidéken első. Országos Vásáriban, gyalog vásárja alig van középszerű: barom vásárja az elsőbbek közzül való. Öszvesereglenek abban, a Megyebeli nagy kiterjedésű pusztákon gazdálkodó Örmények; de meglátogatják, rendszerént, a felső, u.m. Pest, Fejér, és Veszprém Vármegyék kereskedők is. Az előszámlált útakon sok pénz jővén bé Makóra: okozza, még a köz rendűek közt is, a ruhabeli fényűzést, és a tselédbérnek, s napszámnak — mind a mellett is, hogy itt sok a szegény — nagyobb drágaságát, mint van az a szomszédságokban. §. 23. Test formájokról, Öltözetjeikről, Élésmódjokról Formájokra nézve, a többséget tekintve, közép nagyságú, széles vállú, kiálló mejjű, rövid nyakú, izmos, erős, barnás szőrű és bőrű emberek. A Férfijak öltözete — a köz rendűeket értve — szűr, kankó, tsávált és tört suba, ködmön, de igen közönséges a kék posztó ujjas is, mejjre valóval, és nadrággal; hordanak rendszerént nyakravalót is fekete fátyolból, vagy selyemből. Főrevalójok közép nagyságú kalap, fehér, és fekete szűts sapka, lábbelijek tsizma; botskort tsak takaráskor látni imitt amott. A fejérnép öltözete külömbkülömbféle tarkájú gyolts, és pamut matériából való rékli, és rokolya, pántlikával vagy arany tsipkével ékesített pruszli. Posztó réklit, vagy ködmönt tsak az öregek viselnek; a pony okául viselni szokott mente is, mint régiség maradvanyja, már tsak ezeken látható. Nyakokban hordanak pamut, vagy selyem 36
