Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)
Makó Várossáról közönségesen - Folyóvizéről
§. 15. Folyóvizéről Ez a Maros, melly Erdélyben, a Székelyek földén, Gyergyónál vévén eredetét, Szegednél a Tiszába szakad. Ennek a Városra nézve tagadhatatlan hasznai vágynák. Ugyan is ivó vizet ád, melly végre igen alkalmatos, és a Fekete Körösi után valónak tartatik. Minthogy azomban igen zavaros; a kimerítés után fél, vagy egész nap is félre szokták tenni, hogy az iszap az edény fenekére leülepedjen; szűrő kő keveseknél van. — Bővölködött hajdan hallal is, kivált míg az a rétre kimehetvén, ott elszaporodott, s az álló, és folyóvíz egymással közösülésben volt. De már, valamint másutt, úgy itt is attól kezdünk tartani, hogy ezután kívánságúl se fogjuk kapni. Volt ollyan idő, mikor mázsája 2 forinton kelt: most pedig rendes ára fontjának 24 X, néha 3—4 X ral feljebb, vagy alább. A benne találtató hal nemek közzül, igen egyforma számmal vágynák, a hartsa, tsuka, potyka, ketsege. Potykát fognak 50—60 fontost, hartsát pedig mázsást is. Kevesebb benne a süllő, kárász, keszeg; még kevesebb a márna, menybarát-orsóhal. Van benne valamelly apró hal neme is, mellyet a halászok dürgentsnek neveznek; ízére nézve kellemetes. Átaljában a Marosi hal a Tiszainál kapósabb. — Hasznai közzé tartozik a Marosnak még az is, hogy malmokat hajt: ez idő szerént van rajta 21. — Szolgál hajózásra is. Ezen szállíttatik le a só Erdélyből a Maros parti kirakodó helyekre, s nagy részben a Tiszára is. Szállíttatnak ezen ugyantsak Erdélyből, épületre való fenyő, és kemény, a határszéli, és más közelebbi erdőkből tűzifák. Vágynák nevezetesen Makónak két fapiatztzai, egyik a Városnak felső, másik alsó végén, mellyek tartják fával nem tsak a Várost, hanem a szomszéd helyeket is. Gabona kereskedés végett is jár innét egy-két kis hajó Szegedre; még több jár onnét ide, kivált őszszel, kukoritza vásárlásra. Lejönnek néha, mikor t.i. a Bátskában drágább a gabona, mint itt, a Dunai hajók is. De vágynák a Marosnak, a Városra nézve ártalmai is. Folyása sebes, ágya itt Makón porló föld lévén: szüntelen, és szaporán változtatja árkát. Egy áradáson, a hol erősebb a víz, 2—3 ölet is leszaggat a partból. A hol ezelőtt 40 esztendővel folyt, ott már most erdő van. Ez okozta azt, hogy már 1752-ben (más jegyzésben tétetik 1754-re) el kellett ásni, igen közel jővén a Városhoz. Tudniillik a Szuszogónak nyúgoti sarkánál bekanyarodván, folyt annak közepén, — mint a nyoma ma is látszik —, a keleti sarkáig. Innen megfordulva, s keskeny félszigetet formálva, ment éppen a házak alatt, a Zombori templomnak, s már annak szinte a tövit mosta. Mindazáltal még akkor nem volt felette veszedelmes; minthogy árja az ereken mindenfelé mehetett. Megfutotta ugyan néha a legelőnek és szántóföldeknek is valamelly részét; kirontott a Városra is, még az elásás után is; nevezetesen 1781-ben Kópiásnál, a jég megtolulása miatt, későbben pedig a fa piatznál: de a víz, mindenkor, kevés kárral eltakarodott. Minekutánna pedig az erek, kivált a száraz és Bánáti Haranga ér torkai betsináltattak: minden vize a Marosnak ide jővén le, Makót vég veszéllyel fenyegeti. Elöljárója ennek az 1821-diki víz kitörés,* a midőn, minekutánna mintegy fél hétig szüntelen rémülésben lett volna a Város népe, éjjel, nappal lárma harangok által zavartatván a töltés erősítésére: végre Július 2-dikán, alkonyodáskor, Sz. Lőrintzen tsak ugyan elszakadt az. — Nem lehet borzadás nélkül visszaemlékezni az egész éjjel hallott jajgatásra, sikoltásra. Másnapi 8—9 órára a víz elborította a Várost; ledüjtött 746 udvaron lévő házakat, s egyéb épületeket, elpusztított 57.842 út szőllőket, s betsültetett a kár 270.533 forintra. Ezen felyül a só Pajtákban, — mellyekben fél ölnyinél feljebb ért a víz — elolvadt 10.600 mázsa só. Ezen vízből a Városon kívül lévő Margitai, és Mikótsai erek * Víz kitörések a Városon felyül, és alól ekkor tájban több ízben történtek: de a mellyek a Városra nem hatoltak; hanem tsak a belső nyomást, és a szőllőknek némelly részét borították el. 29
