Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Makó Várossáról közönségesen - Makónak Földes Uraság alá való jutásáról, ahoz való viszonyairól, s szabadságának lassankénti elenyészéséről

1743-ban Januarius 12-kén ugyan ez újra contrahált, úgy hogy fizessen a Város minden jövedelemért esztendőnként 3000 azaz három ezer forintot, 30 köböl búzát, 60 köböl zabot, 3 sertést, 3 borjút, 10 akó bort, 25 lúdat, 25 kátsát, 3000 to­jást, 20 bárányt, 150 tyúkot, egy akó vajat, 10 pujkát. 1747-ben, Június 12-dikén ugyan ez újra megegyezett a Várossal az elebbeni fizetésekért: de mivel Igás nevű pusztát magának, és Successorinak Királyi Donatióval örökösen megnyerte: fize­tődött különösen azért esztendőnként 2000 forint. Az Igásra nézve való Donationak alkalmatossága e volt: Ezt a 32 sessioból álló pusztát a Makaiak, még a pusztúlás előtt pénzen vették: egy részét 1651-dik esztendő December 8-dik napján Olasz Illéstől 180 talléron; más részét 1654-dik esztendő Sept. 9-dik napján Szendrőn lakó Szél Mihálytól 140 talléron. Ezt megszóllítás nélkül bírták ezen Püspöknek idejéig; ez pedig just formálván hozzá: Donatiot kértek, s nyertek arra Pálfi János Palatínustól, 1744-dik esztendő Januárius 24-dik napján, Kulin Demeter, akkori ide való Református Prédikátor, és Fekete György, és Barmos András, ugyan ide való lakosok, kik is azt általengedték a Városnak, mint az erről szólló Irományok mind bőven feltaláltatnak a Város Levéltárában. 1 1 A Donatio a hely színén, a pusztán, egy dombon, sok népnek, és a Nagy Váradi Káptalan követjeinek jelenlétében — a Csanádi Káptalan részéről senki sem jelenvén meg — kihirdettetett, s így a béigtatás megesett. Néhány nap múlva eljött a Csanádi Káptalan követje, és ugyanazon helyen megjelenvén, ott az egész dolog ellen, fen han­gon kiáltva protestált. Ezután a Püspök törvényre adván a dolgot, tsakugyan megnyer­te a szóban forgó pusztát, s az arra való Donatiot három esztendő múlva, u.m. a fel­jebb írt 1747-dik esztendőben. Ennél többet ki nem nyomozhattam: hanem Főtiszte­lendő Róka József Őr-Kánonok Úr, a Makai R. Katholika Ekklésiáról tett, s annak Levéltárában feltalálható Jegyzéseiben azt állítja, hogy a Donatio szóll az egész Makai határról, s abban lévő minden pusztákról. Ugyan ezen Püspökkel történt, hogy mivel az Egyesség Levélben (talám az 1743-dikiban) a Makaiakat Püspöki Jobbágyoknak nevezte: az ellen ezek, előre való óvásúl, ne hogy ezen nevezetből idővel valami következés formáltassék, a Posonyi Káptalan előtt protestáltak, Protestatiájokat a Káptalan Levéltárába írásban bé is ad­ták, s arról való Bizonyítványt 23 Jan. 1744. kivették, a következő formában: Mi, a pozsonyi egyházi káptalan emlékezetül adjuk a jelenlevők egyetértésével mindenkinek, akiket illet, hogy az okos és körültekintő Ecsegy János jegyző és Kováts István eskütt, a nemes Csanád vármegyében fekvő kiváltságos Makó város polgárai előttünk személyesen megjelenvén előadták és ismertették nevükben és a nemesek ne­vében és a már említett Makó városban élő egyéb polgári állású lakosok nevében is ünnepélyes tiltakozásukat és ellentmondásukat; ezen tiltakozásukat és ellentmondá­sukat latin nyelven írásban is előterjesztették, és átadták nekünk hitelesítésre ilyen tartalommal: a Csanád vármegyében fekvő kiváltságos Makó város nemeseinek és polgárainak nevében Makó város okos és körültekintő jegyzője, Ecsegy János és esküttje, Kováts István előadják ünnepélyes tiltakozásukat és ellentmondásukat. Az említett lakosok az adózás teljesítésekor, a főtisztelendő Stanislovics Miklós csaná­di püspök úrral az egyezség megkötésekor, és azóta a tiszteletre méltó uraság által kia­dott egyezséglevélben is teljes bizonysággal megértették, hogy ők abban a levélben sé­relmes módon püspöki jobbágyoknak neveztettek. Midőn tehát szabad állapotuk ténye, jogaik és a királyi felségek és kormányszékek által elismert meghatározhatatlan időtől való szabadságuk sérelmet szenvedett, tanácsot kérni kívánnak, nehogy erre a jobbágyi állapotra igény tartassék valamelyik tiszteletre méltó uraság vagy annak hivatali utódai által ezen sérelmesen kialakult helyzetből kifolyólag; ezért egyszer s mindenkorra ennek a sérelmes nevezetnek és állapotnak ellentmondanak és nyilváno­18

Next

/
Thumbnails
Contents