Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)

Eperjesy Kálmán: Szirbik Miklós élete és munkássága

Eperjesy Kálmán: Szirbik Miklós élete és munkássága A makói református egyház három érdemes lelkésze nyugszik a belvárosi templom oldalánál: Ecsedi Miklós, Szikszai Benjámin és Szőllősi Antal, Szirbik Miklós, a város történetírójának sírhelye is itt volt kijelölve, de a nagynevű pap ragaszkodott hozzá, hogy hívei közé a temetőbe temessék. Halála után 73 év múlva méltó módon áldoz emlékének Makó város közönsége, midőn Dr. Petrovics György indítványára elhatározta, hogy „boldogemlékű néhai Szirbik Miklós volt református lelkésznek Makó város történetére vonatkozó s a ref. egyház levéltárában levő kéziratát abból a célból, hogy ez a nagyértékű munka közkinccsé váljék és forrásmunkául szolgáljon a jövő történetírója számára, könyvalakban kiadja..." Miként a város régi történetéről, az ő ifjúságáról is alig tudunk valamit. A család őse a XVIII. század első évtizedeiben költözött Makóra. Atyja szintén Miklós gazdálkodó, anyja Kovács Katalin. Az anyakönyvi bejegyzés szerint 1781. április 3-án született, keresztszülei Kurai István és Nagy Katalin voltak. Szüleit kilenc gyermekkel áldotta meg az Isten, köztük hat fiúval, akiknek nevét is ismerjük. Édesanyja halálakor 1823. február 3-án maga jegyezte be a halotti anyakönyvbe, hogy a temetés alkalmával a hat fiú, Ferenc, János, István, Mihály városi bíró, András városi esküdt és Miklós a makói ref. egyház második lelkésze, születési rend szerint elhelyezkedve felváltva vitték a koporsót. Ferencről annyit tudunk, hogy a deák iskola levégzése után az eke mellé állott és még öreg korában is tudott latinul. A családnak ekkor az unokákkal és azok gyermekeivel együtt összesen 113 tagja volt. A tudomány első elemeit Szabó Ferenc praeceptortól tanulta, aki 1769-től kezdve sokáig egyedül, majd a 3 osztállyá formált nemzeti iskolában társaival együtt negyven éven át oktatta a gyermekeket. A nemzeti iskola elvégzése után a makói deák iskolában tanult, ahol Orbán József és Berei István rektorok kiváló eredményt értek el a grammatika, retorika és syntaxis tanításában; tanítványai közül nem egyet küldtek a debreceni főiskolába. így kerülhetett Szirbik Miklós is Debrecenbe. Bár debreceni éveiről nincsenek pozitív adataink, könyvének több helye e föltevést valószínűvé teszi. 1808. augusztus 16-tól a következő év húsvétjáig Göttingában tartózkodik, ahol az „Universitas Georgia Augusta" theológia hallgatója. Az egyetem anyakönyvében ez a beírás van róla: Nicolaus Szirbik. Patria: Hungaria. Studium: Theologie. Pater: mortuus est. Göttingai teológus korában készült egyetlen ismert arcképe, amelyet unokája Dr. Varga Bálintné Szirbik Vilma úrhölgy bocsátott közlés végett rendelkezésünkre. Atyja már ekkor nem élt, marad utána valami kis örökség, de a papi pályára készülő ifjú nem tartott rá igényt. Testvéreinek azt írja, hogy küldjenek neki 80 forintot, a földön pedig osztozzanak meg. Anyagi javakra később sem törekedett, kedvenc mondása volt: „Soha életemben nem volt 100 forintom egy rakáson, hanem azért amire kellett, arra mindig volt." 121