Szirbik Miklós: Makó városának leírása 1835–1836. A Makói Múzeum Füzetei 22. (Makó, 1979)
Makó Várossában lévő Reformata Ekklésiáról különösen - Az Ekklésia jövedelmeiről
A második harang, azonkívül, hogy az elhasadtnak* 6 mázsányi matériája beleadódott, került 1.062, a harmadik 607, a negyedik 180 frba. Az óra üt, és mutat mind órát, mind fertályt; készítette Ketskeméti Órás mester Veréb Péter 1788-ban 370 frtokért. Ennek, régi állapotjában, a pontosságra nézve nagy darab földön párja nem volt: hanem a feljebb való esztendőkben, némelly megkopott részeinek kiigazítása tekintetéből leszedetvén, s újra állíttatván, azolta nem tökéletes. Az Órát mutató számok, négyfelől, először tsak a kőfalra voltak rajzolva: de 1818-ban vastáblákra festettek, mellyek osztán hellyeikre felszegeztettek. §. 13. Az Ekklésia jövedelmeiről Ezek vágynák: 1. A párbérből, melly hol több, hol kevesebb. Régen volt minden pártól egy köböl búza, 1 köböl árpa, 2 márjás. A gabona fizetés megszűnvén, 1781-ben lett 1 f. 18 kr. 1805-ben 1 f. 30 kr. 1811-ben 2 f. 1814 3 f. 1815—1817 három rendre osztatván a fizető párok, az l s ö rendbeliek fizettek 5, a második rendbeliek 3, a harmadik rendbeliek 2 f. 1818—1820 mindenek egyformán 4 f. 1821-ben 3 f. 1828-ban két rendbe osztatván, az l s ő rendbeliek fizettek 3 f. a 2 di k rendbeliek — kik közzé tsak a nagyon szegények s leginkább tsak zsellérek tétettek — 2 f. 1836-ban, építésben lévén az Ekklésia, minden forint után 20 kr, tétetett, úgy hogy az első rendbeliek tartozása 4 f, a második rendbelieké 2 f 40 kr. Vágynák egynehány özvegyek is, kik tsak fél bért fizetnek. A fizető párok és özvegyek száma jelenleg 2128, a kivetett (nem mondom béjövő) summa 7.528 f. 20 kr. 2. Harangpénzből. Ez is változott, még pedig időnként nevekedve. 1788-ban mind a három harang meghúzásáért volt a fizetés 17 kr. 1789-ben mind a háromért 30 kr. két kissebbért 20, magáért a nagyért 20 kr. a legkissebb magában ingyen húzatott meg. 1798-ban jött először szokásba a pompázás, vagy minden harangoknak a rendes időn kívüli meghúzása, mellyért akkor határoztatott 30 kr. — 1811-ben mindnyája harangért járt 1 f., minden pompáért ugyan annyi, a nagy harangért magában 40, a másodikért 20 kr. a legkissebbikért magáért semmi — 1815-ben mindnyájáért 2 f. minden pompáért ugyan annyi, a legnagyobbikért magáért 1 f. két kissebbikért is 1 f középsőért magáért 40, legkissebbikért 15 kr. 1826-ban készülvén egy negyedik, t.i. a mostani legnagyobbik harang: a három régiért való fizetés úgy hagyatott mint volt, a nagynak magában való meghúzása meg nem engedtetett; hanem mind a négynek meghúzásáért 4 f., minden pompáért 2 f. határoztatott. Béjön ebből esztendőnként 700—1.000 f. 3. A perselyekbe való adakozásból, Innep- és vasárnapokon, mellyek esztendőnként mennek, — minthogy sok alkalmatosságokkal más szükségek hirdettetnek tsak 90—100 Ftra. 4. Kegyes hagyományokból, mellyeket a haldoklók hagynak, és önkényes adományokból, mellyeket az élők adnak. Mennyi szokott béjönni ezeken az útakon? megítélhetni a legközelebbi 7 esztendei jövedelmekből: 1830-ban testamentumban hagytak: Kaszap Kis János 50 f. ör. Bálint János lOOf. Samu Péterné 173 f. Ugyan ez életében is több ízben bőkezűleg adakozott; öreg Rátz Istvánné 30 f. és egy házi fundust, melly 60 forintokon kelt el; Ns. Fekete Márton 300 f. özv. Varga Jánosné 50 f. ör. Takáts István 6 f. Még életekben adtak: Budai István 10 f. Fodor Ferentz fiai 9 f. Asztalos Pál által adta a házát, melly 200 Fton kelt el. * Lásd sorsát a Kurátorok leírásában §. 6. 105
