Rátkai Árpád: A makói munkáseszperantista csoport története. A Makói Múzeum Füzetei 21. (Makó, 1978)

néha egy-egy olyan hallgatónál, akinek lakása is volt. 1927-ben engedélyt kértek a járási főszolgabírótól eszperantó tanfolyamnak magánlakásokon történő tartására. Kérésüket a kiszombori járás főszolgabírója „egészségi okokból" elutasította. így aztán továbbra is többnyire istállókban jöttek össze, titokban.

21

3 Az újszentivániaknak mindössze a MEME által kiadott kis nyelvtankönyv és a Tomán-féle szótárak álltak rendelkezésre. Nyelvtanulás közben természetesen gyakran került sor politizálásra is, különösen amikor meggyőződtek arról, hogy a hatóságok mennyire vigyáznak az „egészségükre". Rendszeresen kapták a magyarországi munkás kultúr- és sportegyesületek közös folyóiratát, a Munkáskultúrát, majd ennek megszűnése után 1929-ről a MEME Antaüen c. havi tájékoztatóját. De eljutott a csoporthoz a Kölnben kiadott Heroldo de Esperanto, sőt a Magyarországon titokban terjesztett lipcsei kiadású Sennaeiulo is. 1928 januárjában hárman képviselték volna a csoportot a MEME Szegeden megrendezett délmagyarországi konferenciáján. Itt azonban detektívek igazoltatták a jelenlevőket, majd átadták „ügyüket" a szőregi csendőrörsnek. Vezetőjüket, Puskás Pált beidézték a csendőrörsre, s itt a zöld színű eszperantó jelvény láttára közölték vele, hogy lerántják róla „a zöld lepedőt és majd kilátszik a vörös". A csendőrség ettől kezdve figyelte őket, s zaklatásaik miatt nem merték tovább tartani a foglalkozásokat. így a csoport rövidesen felbomlott.

2

2 A MEME makói csoportja Csongrád Arad—Torontál vármegye székhelyén, Makón, Sulyok József papucsos 1926-ban szerzett tudomást az eszperantóról. Egy cipészinastól kapta meg a Munkásság és eszperantó c. propagandafüzetet.

2

3 1928-ban részt vett Erdős Ernő esti tanfolyamán, amelyet egy iskolában kezdtek, majd Erdős lakásán folytattak. Sulyok a tanfolyam után tovább tanulta a nyelvet a MEME-tanfolyamokon általában használt Polgár Izsó-féle tankönyvből. Később bejárt Szegedre, haladó tanfolyamokra.

24 Szegeden a Fodor-utcai (ma: Juhász Gyula u.) Építőmunkásotthonban Tombácz Imre, Cseszkó Jenő és Kovács István vezették ekkoriban ezeket a tanfolyamokat. Sulyok nemcsak tanult, de csakhamar tanítani is kezdett Makón a Polgár-féle tankönyvből.

2

5 Tanítványai a baloldali szociáldemokrata fiatalok közül kerültek ki: Kovács Károly asztalos, Szabó János hagymakertész és felesége, Rozsnyai János pékmunkás, Rozsnyai Vica női szabó és Karácsonyi Sándor cipész. A tanulás a szakszervezet helyiségében, lakásokon vagy kirándulások alkalmával folyt. Ez a tanfolyam sem korlátozódott a nyelv tanulására, hanem — a hallgatóság összetételéből következően — politikai kérdések is gyakran napirendre kerültek.

2

6 Rövidesen Kovács Károly is tanítani kezdett. Néhány tanítványa a SzCsV Gépjavító Műhely dolgozói közül került ki. Nekik, mint vasúti üzem dolgozóinak tilos volt a szakszervezeti vagy szociáldemokrata tevékenység, a nyelvtanulást azonban semmilyen rendelkezés nem tiltotta. (1. kép) A húszas évek végén az illegalitásban dolgozó Kommunisták Magyarországi Pártja propaganda- és szervezőmunkája nagyrészt a munkás kultúr- és sportegyesületekben dolgozó kommunistákra támaszkodott. Ezeket az egyesületeket a rendőrség ettől függetlenül már korábban is szüntelenül zaklatta, tagjait üldözte. A munkás kultúregyesületekkel szembeni hatósági fellépést nagy mértékben megkönnyítette a szociáldemokrata vezetők kommunistaellenes politikája, de a kommunisták hibás, a szociáldemokráciát tévesen értékelő politikai irányvonala is. A harmincas évek elején tovább bonyolította a helyzetet az, hogy a KMP-vel szembenálló, abból kivált, szintén illegális, ún. Demény-frakció is kísérletet tett a kultúregyesületekben kínál5