Rátkai Árpád: A makói munkáseszperantista csoport története. A Makói Múzeum Füzetei 21. (Makó, 1978)

Mozgalom a nemzetközi nyelvért Az 1887-ben kezdeményezett nemzetközi nyelv (eszperantó) társadalmi bázisa, „hordozója" a nyelv kialakítását és elterjesztését célzó nemzetközi mozgalom. E nyelv és mozgalom mint kutatási terület napjainkban került eló'térbe. Legutóbb a Szovjetunió Tudományos Akadémiája kutatócsoportot hozott létre a téma tanulmányozására.

1 Az eszperantó mozgalom fejlődésének első szakaszában (1887—1905) erősödött meg, vált valóban nemzetközi mozgalommá. A fordulatot az 1905-ben Boulognesur-Mer-ben megtartott első nemzetközi kongresszus jelentette, amely az első szakaszban már létrehozott nemzetközi nyelv további fejlődését szabályozta. A nyelv és a mozgalom fejlődése ettől kezdve felgyorsult, s a fordulatot követő második szakaszban (1905—1914) jelentős kulturális tényezővé vált. A nemzetközi nyelv terjesztése, minél szélesebb körű használatának előmozdítása volt a politikamentességet deklaráló, pacifista jellegű mozgalom célja. Ebben a szakaszban zajlott le a munkáseszperantisták szervezeti elkülönülésének folyamata is. A külön csoportokba, majd szövetségekbe tömörült munkások a nyelv terjesztésének az osztályharccal való összekapcsolását, sőt egyre inkább az osztályharcnak való alárendelését hangsúlyozták. Bálint Gábor kolozsvári egyetemi tanár 1897-es kezdeményezése nyomán létrejött e nemzetközi mozgalom magyarországi osztaga is, amelynek története bővelkedik humanista, szocialista, internacionalista hagyományokban. Magyarországon is végbement a szervezeti elkülönülés említett folyamata. 1911. május 25-én alakult meg a pacifista jellegű Magyar Országos Eszperantista Egyesület (december 12-ig: Magyar Országos Eszperantó Egyesület — La Verda Standardo)

2, s 1913. február 23-án — részben az előbbi tagjaiból — a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesülete.

3 A magyarországi mozgalomnak ez a két szárnya, a két szervezet 1947. december 8-án egyesült.

4 A hazai sajtó nagyobb része — nacionalista, konzervatív, reakciós irányvonalának megfelelően — kezdetben közönyösen, majd egyre inkább ellenségesen foglalt állást az eszperantóval kapcsolatban. Többnyire ellenzéki lapok és folyóiratok adtak helyt a társadalmi haladás, a demokrácia, az internacionalizmus hívei mozgalmat támogató írásainak. Már 1898-ban lelkesen üdvözölte a mozgalmat a szegedi Tömörkény István,

5 majd 1905-től a magyar irodalmi élet olyan kiválóságai, mint Ignotus,

6 Kosztolányi Dezső

7 és Ady Endre.

8 Az első makói eszperantisták Makó ebben az időben a Justh Gyula vezette Függetlenségi és 48-as párt egyik fő erőssége volt. A pártot támogató Makói Hírlap adott helyt először a nemzetközi 3