Tamasi Mihály: A forradalmi mozgalom makói harcosai. A Makói Múzeum Füzetei 20. (Makó, 1977)

Szocialista jelenünk megszületését hosszú, kemény küzdelmek előzték meg, amelynek során a forradalmi munkásmozgalom harcosainak nemcsak rengeteg szenvedés, nélkülözés és üldöztetés, hanem a kizsákmányoló úri rend megvetése, lenézése és gyűlölete is osztályrészül jutott. Ők azonban vállalaták mindezt, vállalták a veszélyeket, mert tudták, hogy az igazságért, a dolgozó emberek, embertársaik boldogulásáért, mindnyájunk emberi jövőjéért harcolnak. Ez adott értelmet életüknek és ez tette képessé őket arra, hogy — ha szükség volt rá — a legdrágábbat, életüket is áldozzák a szocialista eszmékért. A forradalmi mozgalom harcosai emlékének ápolása nemcsak kegyeletes kötelesség, hanem napjaink, életünk sürgető parancsa. Példájuk, életútjuk alaposabb megismerésével, küzdelmük felelevenítésével, a forradalmi munkásmozgalom helyi hagyományai élővé tételével nemcsak erőt merítünk a jelen harcaihoz, munkájához, hanem elősegítjük a fiatal nemzedék és az egész felnőtt társadalom szocialista szellemű nevelését. Az utóbbi időben egyre sürgetőbben vetődik fel az az igény, hogy a város iskolái az oktató-nevelő munka hatékonyságának fokozása érdekében jobban felhasználják a helyi hagyományokban rejlő ösztönző erőt. A helyi patriotizmus, az élő városszeretet ápolása megköveteli, hogy a forradalmi küzdelmek kiemelkedő helyi harcosainak példáját még élőbbé és Makó egész városszerető lakosságának közkincsévé tegyük. Ez a szükséglet hívta életre ezt az életrajzi gyűjteményt, amely a forradalmi mozgalom 22 már nem élő — makói harcosának rövid életrajzát tartalmazza. 1