Tamasi Mihály: A forradalmi mozgalom makói harcosai. A Makói Múzeum Füzetei 20. (Makó, 1977)

1918-ban az őszirózsás forradalom győzelme után részt vállalt Makón a Szociáldemokrata Párt újjászervezésében, majd a szerveződő kommunista csoport tagjává vált. A tanácshatalom idején a Csanád megyei forradalmi törvényszék elnökeként nagy eréllyel harcolt a szervezkedő, a tanácshatalom ellen ágáló ellenséges elemek ellen. A Tanácsköztársaság leverése után Szegeden besúgás alapján ellenforradalmi tisztek elfogták és mindenféle bírósági eljárás nélkül meggyilkolták. Forrás: Makó, az első felszabadult magyar város. I. 73, 91, 96, 97, 98, 102. Tamasi Mihály: A Tanácsköztársaság makói vértanúja — Szoboszlai Imre, Tiszatáj 1969. márc.-ápr. (3—4. sz.) K. SZABÓ MIHÁLY (Makó, 1897. február 13.—Makó, 1970. április 30.) Szabómunkás. Az első világháborúban orosz fogságba esett. Szovjet-Oroszországban, Moszkvában bekapcsolódott a forradalmi munkásmozgalomba. 1918 nyarán hazatért, a polgári demokratikus forradalom győzelme után Makón, a szociáldemokrata pártszervezetben szervezte a kommunista csoportot. Vörös katonaként részt vett a felvidéki és a Szolnok környéki harcokban. Az ellenforradalom győzelme után 1921-ben Ausztriába emigrált, ahonnan 1925ben tért haza. Rendőrségi megfigyelés alá helyezték, de részt vett a makói szociáldemokrata pártszervezet munkájában, ahol a baloldaliak harcát támogatta. 1944. áprilisában internálták, ahonnan 1944. szeptemberében tért haza. A város felszabadulása után részt vett a polgárőrség megszervezésében, s a kommunista pártszervezet létrehozásában, munkájában. A népi demokratikus forradalom győzelme után, az 50-es évek első felében nem volt jelentősebb szerepe a politikai életben. 1956-ban részt vett a párt újjászervezésében, az ellenforradalom elleni harcban. Halála előtt az MSZMP Makói városi Bizottságának tagja volt. Munkásmozgalmi tevékenységéért a Szocialista Hazáért Érdemrenddel tüntették ki. Forrás: Makó, az első felszabadult magyar város. I. 52, 73, 99, 122, 131, 151, 161, 241, 248 II. 216. 238. 239. SZŰCS IMRE (Makó, 1899. július 31.—Makó, 1974. január 15.) Kereskedősegéd, piaci árus. Apja ismert munkásmozgalmi vezető volt Makón, aki a tanácshatalom helyi szerveinek munkájában vett részt. Korán apja nyomdokaiba lépett, hiszen már 1917-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba. A Tanácsköztársaság idején vörös katonaként harcolt. Az ellenforradalmi rendszer bírósága kétévi börtönbüntetésre ítélte és kiszabadulása után is rendőri megfigyelés alatt tartották. A Horthy-rendszer idején részt vett munkásmegmozdulások, tüntetések szervezésében. A felszabadulás után a Kommunista Pártba lépett, 1945—1946-ban a makói rendőrség politikai osztályának volt a vezetője. 1946-tól a szövetkezeti mozgalom szervezésében vett részt, 1946 1948 között a makói munkásszövetkezet ügyvezető elnöke volt. 1948-ban a városi Nemzeti Bizottság elnökeként szolgálta a népi demokratikus átalakulás ügyét. 1948—1950 között a Csanád megyei, majd a Tolna megyei földművesszövetkezetek központjának volt a munkatársa, később a SZÖVOSZ-központban dolgozott. Az 1950-es évek közepén visszatért Makóra, a városi tanácsnál kapott munkát. Az 12